Minden kornak megvan a maga jellegzetessége. A mai kort a szociális szellem érvényesülése jellemzi és a gyakorlati szociálpolitika tölti meg tartalommal. Ezért érthető, hogy nap jainkban sok szó esik a gyakorlati szociálpolitikáról. A kife jezésnek a közhasználatban elfogadott értelme fedi mind azokat a közületi ténykedéseket, amelyek a népesség szoci ális érdekeit megvédeni és támogatni hivatottak. Ilyen érte lemben véve, a gyakorlati szociálpolitika terén nagy fejlő désről beszélhetünk, amelynek mindnyájan szemlélői és egy ben érdekeltjei vagyunk. A fejlődés vonala napjainkig egy külön szakasznak tekinthető. Az események, amelyek erre a szakaszra esnek, kettős irányvonalat követtek. Az egyik vonalon, az állam döntőbíró szerepet vállalt azokban az érdekellentétekben, ame lyek munkaadók és munkavállalók között felmerülhetnek a munka- és a gazdasági viszony területén. A másik vonalon történt a szociális intézmények kiépitése mindazoknak a támo gatására, akik munkára vannak utalva és akik a nehéz élet viszonyok között önállóan nem tudják biztositani a saját létfenntartásukat. Hosszu sorát jelölhetjük meg az ilyen intéz ményeknek. Elegendő ha az iparral kapcsolatban csupán meg emlitjük a tanoncok, a munkások és munkásnők törvényes védelmét, a társadalombiztositást, az iparfelügyeletet, a ható sági munkaközvetítést, a szabályozott munkaidőt, a legkisebb munkabérek hivatalos megállapitását, a fizetéses nyári szabad ságot és a gyermeknevelési pótlékot. A mezőgazdaságban hi vatkozhatunk a gazdasági cselédek és a gazdasági munkások jogviszonyainak a törvényes szabályozására, a kötelező bal esti-, majd, ujabban öregségi biztositásnak a bevezetésére, a gazdasági munkabérek szabályozásának a kezdő intézménye sitésére és méginkább azokra a reformokra, amelyeknek kö szönhette sokezer család a földhöz, házhelyhez, valamint a házépités lehetőségéhez való juttatását. A tej-, cukor- és inségenyhitő akciók, a szegényjog alapján igénybevehető in gyenes orvosi-, gyógyszer- és kórházi ellátás, ugyszintén az egészségvédő (zöldkeresztes) szolgálat kiépitése és az egész séges ivóvizkutak épitésének állami támogatása pedig a szo ciálpolitikai ténykedéseknek az a csoportja, amely főleg a szegényebb néprétegek érdekeit szolgálja. A fejlődés bár gyorsiramu volt, mégis távol vagyunk még attól, hogy vala mennyi vonalon a felsorolt intézményes ellátásnak a teljes kiépitettségéről, mint befejezett tényről beszélhessünk. A fejlődési folyamat ezekkel még nem fejeződött be. Mindjobban kitünt, hogy a beavatkozás szüksége túlment azon a határon, hogy az emberi és közösségi életfunkciók mikénti működését érdektelenül lehetne nézni. Az egyén és a közösség egymásrautaltsága annyira kifejlődött és a szo ciális érdekszempontok a gazdasági élet területeivel oly nagy vonalokon érintkeztek, hogy pár év leforgása alatt az állam jelenlétét észleljük olyan területeken is, amelyeken eddig csak egyéneknek, vagy érdekcsoportosulásoknak volt uralmuk. Ezzel beléptünk a szociális fejlődésnek a második szakaszába. Azok a jelenségek, amelyek kiváltották a fejlődésnek ezt a második szakaszát, a vidéken, ugyis mondhatjuk a várme gyei határok által övezett területeken keltettek leginkább fi gyelmet. A magyarázat kézenfekvő, mert ebben a térben az egyén szociális viszonyait nem egyedül a munkaviszony mi kénti szabályozása alakitja, mint a városban, hanem az egyén életére döntő hatással lehet a gazdálkodás, az értékesités lehe tősége, a föld- és birtokviszonyok, valamint a közigazgatási, szakigazgatási és egyesületi ténykedések is. Természetes, hogy az életviszonyoknak az uj életrendhez való igazodása ebben az élettérben egészen más természetű, sokkal szövevényesebb és ép ezért a dolgok helyes rendjének a meglátása nehezebb és több oldalról igényel vizsgálatot. A közigazgatás oldaláról, amelynek a problémakör nagy terhét kell viselnie, látták meg először, a dolgoknak ezt az összefüggését. Ennek a felisme résnek a következménye volt, hogy a m. kir. belügyminiszter ur az ország vármegyéibe szociális tanácsadókai küldött ki annak a tanulmányozására, hogy milyen hatással vannak az emberek szociális helyzetére ezek az életet alakitó tényezők. Ennek a feladatnak kiván eleget tenni ez a munka So-mogyvármegye területére vonatkozólag. Az ebben kifejtett megállapitások nem ujak, mert hiszen a helyzettel tisztában vannak mindazok, akik akár hivatali ténykedéseiknél, akár pedig egyéni érdekeltségüknél fogva vizsgálják a területet és annak népességét. Ennek ellenére indokoltnak tartjuk, hogy a gyakorlati szociálpolitika szemüvegén keresztül helyezzük megvilágitásba a dolgoknak mai állását és összefüggéseit, egy részt abból a célból, hogy legyen könnyen áttekinthető utmu tatója az érdekélteknek, másrészt, hogy közelebb hozzuk az országnak ezt az értékes és nagymultu területrészét a nemzet-épitő munka vezetőihez. Hangsulyozni kivánjuk, hogy e tanulmányban kifejtett megállapitások és következtetések szigorúan csak Somogyvár-megye területére és népességére vonatkoznak, miért is azok a tévedések kockázata nélkül más területre és népességre nem alkalmazhatók. Kaposvár, 1939. szeptember havában. A szerző.
|