Előszó az Ex Libris kiállítás megnyitó elé:

A könyv megőrzésre és terjesztésre szánt foglalata az ember szellemi alkotásainak. Az írás megalkotásával kezdődött a kézírásos dokumentumok bevonulása az emberi kultúrába.

A kultúra hordozók változása, fejlődése ( agyagtábla, papirusztekercs, pergament) következtében kialakult a mai könyv közvetlen elődje a kódex.

A nyomtatott könyv korszaka forradalmasította és kiszélesítette a könyvnek mint kultúrahordozónak a szerepét.

A könyv megjelenése kialakított számos új művészetet is.

Fontossá vált a könyvek díszítése (iniciálé), a könyvek illusztrálása. Az ilyen könyvek mára valóságos művészi értéket képviselnek. Előállítójuk a nyomda is sajátos jellel látta el, a kiadók és a tulajdonosok számára is fontos volt, hogy egyedi jeleiket tartalmazza a könyv.

Az ex libris jelentése szó szerint: könyvekből, könyveiből, könyvei közül. Leghelyesebben azonban könyvcímerként fordíthatjuk.

A középkorban könyvcímerrel jelezték a könyv tulajdonosát a kéziratban vagy annak tábláján. A XV. század vége óta, a könyvek számának megszaporodásával egyidejűleg szokásba jött a könyvcímereket vagy ex libriseket művészekkel megrajzoltatni. Így ismerünk híres könyvcímereket Dürertől, Lucas Granachtól, Holbeintől. Franciaországban pedig a XVIII. Század közepétől Brucher, Gravelot, Saint Aubin valódi művészi értéket készítettek, melyeket nyomdai úton, gyakrabban fa és érc metszvény útján sokszorosítottak., s a könyvbe beragasztották.

E könyvcímereknek lett a neve ex libris, hazájuk Németország. A könyvcímerek vagy ex librisek különböznek attól függően, hogy van közöttük, amelyek csak a tulajdonos kezdőbetűiből vagy egész névből állnak, s máskor igen gyakran az illető címerét vagy valamilyen allagórikus jelvényt tüntetnek fel jelmondattal. Mi magyarok, jogos büszkeséggel tekinthetünk vissza a kézzel írott és díszített kódexek korára.

A legbecsesebb és legnagyobb művészi értéket jelentő kódexek két nagy királyunk nevéhez fűzödnek. I(Nagy) Lajos királyunk számára(1358-ban) Káltai Márk székesfehérvári kanonok írta meg azt a könyvet, amely Bécsi Képes Krónika néven ismeretes. Pompás színezésű miniatúrái különféle jeleneteket ábrázolnak a magyar történelemből. Címlapját Nagy Lajos királyunk lépmása és címere díszíti. Másik nagy uralkodónk Mátyás király Corvina könyvtára világhírű volt a maga a korában. A Corvina kötetek - nagyrészt olasz kódexfestők munkái - keretdíszeinek medaillonjában Mátyás és Beatrix képmása, s Buda látképe díszíti. A hitelesnek elismert Corvina kötetek címlapjain mindenütt fellelhető Mátyás hollós címere vagy Beatrix címere, de a feketés-barna és vöröses kézi aranyozással díszített kecskebőr kötéses könyvek tábláin is ott van a hollós címer vagy Magyarország és Csehország préselt címerképe.


Vissza az oldal tetejére

Magyarországon a valódi könyvcímer a XVI. Század közepén jelenik meg, a legrégebbi Varnyú Elemér birtokában a pozsonyi Teilknes János fametszetű könyvcímere, amely családi címert ábrázol.

A XIX. században a könyvcímerek készítése hanyatlásnak indult.

Az előállítás módjának egyszerűsödése, és a gyűjtők újra "divatba" hozták, s ma főképp szellemes ötleteket, gondolatokat igyekeznek kifejezni bennük.

Számos gyűjtő foglalkozik gyűjtésükkel, irodalmi feldolgozásukkal.

Észak-Amerikában 1891 óta társaságok alakultak gyűjtésükre és kiadásukra, azt a célt akarván elérni, hogy a könyvcímer ne csak jelezze a tulajdonost, hanem a könyvet is díszítse.

1903-ban az Iparművészeti Múzeum rendezett kiállítást magyar és néhány külföldi könyvcímerből.

Európa szerte megalakultak az ex libris- gyűjtő egyesületek. Az egyesületek által kiadott cserelisták nemcsak a gyűjtő postacímét közölték, hanem az általa cserére kínált grafikák jellemző adatait is. Így az ex librisek levélbeli cseréje még országok között is lehetővé vált.

Az Ex Libris Egyesületek Nemzetközi Szövetsége, a FISAE két évenként rendezi meg a világ gyűjtőinek találkozóját.

T.Wágner Zita


Vissza az oldal tetejére

Szilágyi Imre grafikusművész Ex Librisei:

Bálint Ferenc grafikusművész Ex Librisei:





Vissza az oldal tetejére
Copyright 2010.     Megyei és Városi Könyvtár Kaposvár