Könyvtártudományi munkáiSzinte mindegyik módszertani munkájában, amit kollégáinak ajánlott, felhívta a figyelmet a tanulók helyes olvasási irányba terelésére: - 1921-ben megjelent Az irodalom tanítása a leányiskolákban című, mindössze huszonhét oldalas könyvecskéje, amelyben az utolsó öt oldalt ennek a témának szentelte. Fontos ez a rész azért, mert "A magyar irodalom jövője aszerint is alakul, hogy milyen olvasókat tudunk nevelni a mai leánynemzedékből." A lányoknál nem egyszer a külsőségek határozzák meg az olvasmány kiválasztását, így "a jobb könyvre érdemes leány könnyen martaléka lesz a filléres irodalomnak". A tanár "apró trükkökkel" a diák becsvágyára hatva meg tudja adni a helyes irányt, például: "felolvasom a nagy emberek vallomásait olvasmányaikról. A példa önkéntelenül felkelti érdeklődésüket... Különösen ösztönző hatással van az írónők vallomása olvasmányaikról." A kötelező olvasmányok messze nem elégítették ki az olvasni vágyó ifjúságot, ezért Biczó Ferenc minden év elején lediktálta az elolvasásra érdemes könyvek jegyzékét, kiterjesztve az érettségi után ajánlott könyvekre is. Ez a kiterjesztés fontos azért, hogy a "legjelentékenyebb olvasótömeg" ne ötletszerűen válogassa meg olvasmányait. A folyóiratokkal való megismerkedés helye is az iskola kell legyen, "havonta egyszer bemutatom az osztálynak a frissen megjelent folyóiratokat... A folyóiratok szépirodalmi részét az önképzőkörben is figyelemmel kísérjük. Az újabb könyvtermésről itt számolunk be félévenkint." A nemes, jó könyvek ismerete elengedhetetlen, megismerésükre a könyvtár látogatása remek alkalom. "Egy óra az iskolai könyvtárban szépen segít az ilyen hiányon." (27.)  Részlet az Összefoglaló nemzeti irodalomtörténet leányiskolák számára rendszeres tételekben című könyvből - 1929-ben kiadott Összefoglaló nemzeti irodalomtörténet leányiskolák számára rendszeres tételekben című munkájának egy fejezete foglalkozik ezzel a témával: Mit olvasson a diákleány? Amit Biczó Ferenc már előzőleg megírt kollégáinak, arra ismét figyelmeztette őket: a "diákleány nagyon szeret olvasni... mohón és válogatás nélkül, céltalanul sokat olvas. Általában ne higgyük azt, hogy a könyvfalás vagy minden könyv ismerete a műveltség előfeltétele, ... az emberiség nagy gondolkodói az egész életünkre legfeljebb 100 könyv elolvasását ajánlják." Rendkívül fontosnak tartja, hogy a "kis emberbimbó" meséket hallgasson, az édesanyja hangja simogassa. A "gyermekleány... vágyát valamilyennek lenni" segíthetik a tiszta jellemekről szóló irodalmi művek. "Az ilyen irányú olvasás gyümölcsös lesz a fiatal leánylélek kialakulására az iskola falain túl is s a jó könyvek meg fogják találni a jó olvasót" - ezekkel a szavakkal zárja a fejezetet.(28.)  Részlet A magyar nyelv és irodalom korszerű tanítása című könyvből - 1939-ben jelent meg A magyar nyelv és irodalom korszerű tanítása című pedagógiai "műhely-napló"-ja. Ebben a könyvében Biczó Ferenc nagyobb terjedelemben foglalkozik az olvasás irányításával, habár itt inkább az irodalomórák és irodalomtanárok szempontjai szerint. A fejezet meghatározó része a bevezetés után következő Mit olvassunk? Ötperces könyvismertetések című alfejezet. Biczó Ferenc minden évben húsz könyv élményszerű ismertetését ütemezte az órák anyagába, így a diákok harmadik osztálytól kezdve az iskola elvégzéséig százhúsz könyvet ismerhettek meg élménybeszámolókból. Ezt követően jelentős irodalmi műveket ajánlott a diákság figyelmébe, és végül az olvasmányok idejének feljegyzése mellett ajánlotta a diáklány számára legszebb gondolatok kigyűjtését, és felhívta figyelmüket a maga által összeállított "a magyar és a világirodalom legszebb gondolatait" tartalmazó Diák-breviáriumra. (29.) Részlet a Diák breviáriumból: "Ellenreformáció kora (1606-1711): A keresztény tanító ne ajakán nőtt, hanem szívében gyökerezett szavakat mondjon. Pázmány." (30.)  Önálló, olvasást irányító munkák:- 1926-ban jelent meg Biczó Ferenc a Mit olvassanak a fiatal leányok? Biczó Ferenc rendes tanárnak a II. szülői értekezleten mondott előadása. Ennek a munkának a gondolataival már találkoztunk a korábban ismertetett, 1929-ben megjelent Összefoglaló nemzeti irodalomtörténet leányiskolák számára rendszeres tételekben, ebben a munkában egy röpke fejezetbe tömörítette azt itt kifejtett gondolatokat. Felhívja a szülők figyelmét arra, hogy gyermekük lelki fejlődésében mekkora felelőségük van, ugyanis Biczó Ferenc szerint a rosszul megválasztott olvasmány a fiatal lelket rossz, bűnös útra sodorhatja. Így írt erről Ő maga: "Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés művének daemoni igézete alatt több fiatalember annyira Raszkoljnyikovvá olvasta, élte át magát..., hogy gyilkosságra vetemedett." A szülőknek tehát segíteniük kell gyermeküket az olvasmányok helyes megválasztásában. Biczó Ferenc gondolata, miszerint a fiatal lány élete három korszakra osztható itt, jelenik meg először. A "tavasz" három részlete a "március", a "május" és "junius", azaz a 10 év alatti, a 10 és 14 év közti és a 14 és 18 év közti korosztály olvasási igényeit, szokásait külön tárgyalja. Hangsúlyozta a mese fontosságát, és leszögezte, hogy semmi esetre se adjunk a kisgyermek kezébe "idegen fajok mesegyűjteményeit se addig, míg a magyar és székely mesék szépségében meg nem fürdött lelke." Amikor a gyermek elmúlik 10 éves, már keresi a követendő példát, "megnyugtató..., hogy sok kis leány édesanyjában találja meg követendő eszményképét." Erre a korosztályra jelentettek komoly veszélyt a Courts-Mahler regények, mivel ezek a regények álomvilágba repítették a fiatal lányt, és az ébredés keserű volt számára, helyette ajánlott más neves külföldi írókat, például Dickenst. Aztán a gyermekből fiatal hölgy lesz, betölti a 14. életévét. "Nem szabad fantáziáját őrizetlenül hagynunk." Még mindig vigyázni kell, hogy ne váljon a leány az "aszfaltirodalom" áldozatául. Ebben a korszakban fontos a tudományos jellegű könyvekkel való megismerkedés. A szülők felelősége változatlanul nagy, Biczó Ferenc szerint a szülőknek is olvasniuk kell a könyveket, amiket a lányaik olvasnak, "így aztán nem veszti el a család egymást, anya és leánya nem néznek egymásra idegesen." Az előadás kiegészítéseként közölte a tanulmány után a kötelező és az ajánlott olvasmányok listáját, valamint az egyéb ajánlott könyveket azoknak, akik "szívesen és sokat olvasnak". (31.) 
 Részlet az 1926-ban megjelent Mit olvassanak a fiatal lányok? című könyvből, Biczó Ferenc kiegészítésével - 1929-ben adták ki A Kaposvári Egyesületi Leánylíceum ifjúsági könyvtárának katalógusát, amit Biczó Ferenc állított össze. Ennek a kiadványnak számunkra jelentős része az előszó, aminek a címe: Hogyan olvassunk? Az előszó gondolatai között ismét fellelhetjük a már több ízben említett eszméket. Ebben a munkában Biczó Ferenc újra instrukciókat adott a diáklányok olvasásának irányításához, és újra figyelmeztetett minket, hogy a diáklány mohó olvasási vágyát szabadjára engedni roppant veszélyes. Felhívta a figyelmet a helyes olvasás szabályaira, és ajánlotta a "breviárium" készítést, azaz a fontosabb, megragadó gondolatok kijegyzetelését. Az olvasmányok címét jegyezze le, amiket olvasott (fontos lehet később, amikor újra szeretne olvasni bizonyos munkákat.) Az elengedhetetlen tudományos könyvek olvasásának ajánlásával zárul a tanulmány. Így búcsúzik Biczó Ferenc: "Ily irányú olvasás gyümölcsös lesz a fiatal leánylélek kialakulására: adja Isten, hogy a könyvjegyzékünkben foglalt jó könyvek jó olvasóra találjanak." Ezek után következik maga a könyvjegyzék, ami 2088 művet sorol fel. Ez a könyvjegyzék nagyon gondosan válogatott, ha a kis- vagy nagydiák megfogadta a "mester" tanácsát, akkor biztos, hogy szellemi fejlődése kellőképpen alakult. (32.)  Részlet a Kaposvári Egyesületi Leánygimnázium 1936-1937-es értesítőjéből - 1936-ban jelent meg legjelentősebb, valóban könyvtártudományi tanulmánya a Kaposvári Egyesületi Leánygimnázium értesítőjében Mit olvasnak a diákleányok? - címmel. Az első bekezdésben Biczó Ferenc életét meghatározó tanárának, Riedl Frigyesnek egyik fontos mondatát idézi: "A tanár olyan ember, aki maga is tud olvasni és másokat is megtanít olvasni." Ez a mondat áthatotta ezt a tanulmányt, de nem csak ezt a tanulmányt, hanem egész életét, munkásságát. A cím abból a gondolatából ered, hogy az olvasmányi órán a diákok számoljanak be olvasmányaikról, "tehát azt kutatjuk..., hogy mit olvasnak a diákleányok." Egy évtizeddel azután, hogy megjelent a Mit olvassanak a fiatal leányok? című tanulmány, Biczó Ferenc kisebb célt tűzött maga elé, már "csak" meg szerette volna állapítani azt, hogy mit olvasnak a diáklányok, ez a megfigyelés "okulást nyújt a tanárnak". "Egyébként az olvasás sohasem lehet kényszer; a kötelességszerű olvasás csak kellemetlen, kesernyés emléket hagy maga után, míg az önként keresett olvasmány szabad, tágas mezőkre viszi a tanulóleányt." Biczó Ferenc szerette volna tudni, milyen "mezőkre" jutottak el tanítványai, ezért az 1935/36-os tanév végén hat osztályában különféle kérdéseket tett fel (országos szinten az elsők között). Biczó Ferenc kétféle kérdéscsoportot állított össze, egyet az alsó tagozatosoknak és egyet a felső tagozatosoknak. Az alsó tagozatosoknál három kérdéscsoportra keresett Biczó Ferenc választ. Az első: "...milyen kapcsolatban van a 10-11 éves leány a könyvekkel, megindult-e már lelkében az értékelési folyamat..." A második kérdéscsoport: "...az ifjúsági folyóiratok kedveltségéről... akar számot adni." A harmadik kérdéscsoport a könyvnaphoz kapcsolódik. A harmadik osztályhoz intézett kérdéssort Biczó Ferenc még néhány kérdéssel kiegészítette, szükségesnek látta ezt azért, mert ebben a korban kezdődik meg a komolyabb olvasás. A válaszokat Biczó Ferenc a három kérdéscsoport szerint tárgyalja. A kérdőíves vizsgalat tanúsága szerint a kisdiákok minden nap olvasnak, általában 3-4 órát. A harmadik osztálytól látszik egyre sürgetőbbnek az olvasás irányításának feladata. Mire a diákok elérik a tizenhárom éves kort, addigra érdeklődésük kiszélesedik, a válaszok szerint összesen több mint ötszáz írótól olvastak. Az ifjúsági folyóiratok olvasásánál változó lelkesedést figyelt meg Biczó Ferenc, a legtöbbet a másodikasok olvasnak. A felső tagozatosoknál "már több kérdést intéztünk: a kérdések egyrésze ismétlése az alsóbb osztályú tanulókhoz intézett kérdéseknek, de van közöttük sok új is." Biczó Ferenc összesen 49 kérdést tett fel a felsőbb éveseknek, ezekből néhány példa: "- Melyik könyvet olvasta először életében? - Hány éves korában kezdett rendszeresen olvasni, - Melyik könyvet olvasta el legelőször? - Melyik könyvet olvasta el kétszer? - Melyik könyvnek volt a hatása a legnagyobb? - Örül-e annak, ha olvasmányainak megválasztásában irányítják és megszívleli-e az irányítást?..." Biczó Ferenc először a két korcsoport közös kérdéseit értékelte. Szembetűnő, hogy a korosztályok közötti viszonylag kis korkülönbség ellenére a válaszok eltérőek. Például: "Az alsóbb osztályúak nagyobbrészt külföldi szerzők műveivel feleltek, míg a felsőbb osztályok tanulói inkább magyar szerzőt említenek." A következő fontos kérdés: "Hogyan és mennyit olvasnak?" Egy visszatérő gondolattal találkozunk újra: "A diákleányok olvasási kedve meglehetősen élénk mohó..." A felsőbb évesek nagyobbik része minden nap olvas, néha tanulás helyett is, ám a szórakozási lehetőséget szinte senki nem mulasztja el az olvasás kedvéért. Általában a diáklányok nyáron kevesebbet olvasnak, mint évközben. Biczó Ferenc levonta a tanulságokat, és ott szerepel a tanár számára a legfontosabb: "Megtudtam, hogy szíves szeretettel figyelik olvasmányaik irányítását..." (33.) |