Fel honfiak! Ünnepeljünk!
Elmúltak a bús századok,
Eleget sírt a magyar lant,
Feledjük most a bánatot!
Ünnepel az egész ország
Tátrafogtól tengerpartig!
Ünnephangok zsolozsmája
Az egekig felhallatszik!
Hallasék föl a mienk is
A magyarok Istenéhez!
Buzduljon most, örüljön most
Ki csak magyar szívvel érez!
Buzduljon a mult időkön
Buzduljon a jövő képén!
Idézzük fel e vidéknek
Dicsőségét harczon, békén!
Hej, sok véres csatát látott
Már e kies Dráva partja;
Hegyét-völgyét évszázakig
Rom, hulla és vér takarta!
Itt küzdött az úsi jogért
Hős Kupanak bajnok kardja!
Itt keresett mártyr halált
Zrínyi Miklós száz magyarja!
Ez volt útja századokig
A pusztító török hadnak!
Drávántúéi testvéreink
Csapati is itt tomboltak!
Szegény hazánk a töröktől
Annyi csapást elszenvede
S ki fogta föl öntestével
E sok csapást? - Somogymegye!
Somogymegye földje, népe
Volt e harczok pajzsa, vértje
Csoda-e, ha e sok csapás
Testét, lelkét úgy megtépte?
Földje parlag, népe harczban,
Földulva az ősi várak!
Ki lett volna mivelője
Műveltségnek, tudománynak?
Iskolája volt a tábor,
Taktika a tudománya!
Költészete a riadó,
S a szabadság minden vágya!
Pihentek a szelíd múzsák
A fegyverzaj közepette,
Ki spártai karra vágyott,
Lelkét az nem művelhette!
|
Évek jöttek, évek multak,
Kiszorítva már az ellen;
Nyugszik a kard, pihen a kar,
Csillapul a harczi szellem.
Mint hajdan a csatahősök
Most a béke bajnokai
Állnak síkra lelkesülten
Munkálkodni, fáradozni!
S épül hajlék a Közjónak!
Épül ház a tudománynak!
Mit századok mullasztottak,
Helyre hozza azt egy század!
Épít, alkot, mívelődik,
S áldoz bőven Somogy népe!
Hazug immár az a monda:
"Tudománynak nincsen része"!
Megtelik a hombár ismét,
Felhangzik a vidám nóta,
Van gazdaság, van szabadság,
Ugy sem volt már oly régóta.
Fel honfiak! Ünnepeljünk!
Elmúltak a bús századok,
Eleget sírt a magyar lant,
Feledjük most a bánatot!
Mit nagy hősök megalkottak
Hű utódok megneveztek,
Tetézzük be mi unokák
Azt a dicső nagy emléket
Im alapja már letéve
A műveltség csarnokának,
Emeljük fel, diszítsük fel!
Díszére a tudománynak!
Legyen szilárd az alapja,
Századokig is eltartson!
Legyen fényes - fala - orma,
Hogy Somogyra fényt árasszon!
És lakozzék belsejében
Fenn szárnyaló magas eszme:
Vallás, erkölcs, ismeretvágy,
A hazának hő szerelme,
A megyének, a hazának,
Neveljen oly ifjúságot,
Mely testével, mely lelkével
Megvédje e szép országot,
Ha a kőlap, mit letettünk,
Ily jövőnek lesz alapja
Akkor e nap, a mai nap
"Somogymegye legszebb napja!"
|
