|
|
A szecesszió az utolsó nagy szellemi áramlat volt Európában, mely rövid idő alatt (20-25 év) átformálta és áthatotta az élet egész területét. Művészi igényesség és esztétikai megjelenés tekintetében egyedülálló volt. A magukat szecesszionistáknak nevező csoportok az 1890-es években jöttek létre az angol John Ruskin és William Morris iparművészeti mozgalmából kiindulva. Ruskin angol esztéta írásaiban a szépség evangéliumát hirdette meg. Elméleti munkái nyomán alakultak ki a szecesszió fő motívumai (lekerekített formák, finom ívű hullámvonalak, aszimmetria, szimbólumok használata, stilizált, buja növények, indák, virágmotívumok stb.). William Morris műhelyt hozott létre, ahol saját maga is részt vett a kézműves tárgyak készítésében. |
|
Az egyes országokban eltérő néven nevezték az új művészeti irányzatot. Németországban "fiatal stílus" (Jugendstil), nálunk s Ausztriában "elszakadás, különválás" (francia kifejezéssel szecesszió), Nagy-Britanniában "modern stílus" (modern style), a franciáknál "új művészet" (art nouveau) a neve. A 19. században a gyáripar tömegtermelése a tucattermékekre volt berendezkedve, s az eleganciát, a szépséget, a díszítést semmibe vette. Az ebből a valóságból való kivonulás lett a gyökere a kibontakozó újító szellemnek, mely a kézművesség kihalásra ítélt tudását élesztette fel. Az Arts and Crafts (művészet és kézművesség) mozgalom arra törekedett, hogy a mindennapi élet részévé tegye a művészetet. |
|
A kézműves művészi igényességgel dolgozott, s visszaadta a munka megbecsülését. Az iparművészetből kiinduló mozgalom az 1889-es párizsi világkiállításon mutatkozott meg robbanásszerűen, s nyomában "forradalmi" változás indult meg a díszítőművészetben. Az ekkor keletkezett színes, vonalas ornamentikával ékesített építészeti alkotások gyönyörködtetnek ma is. Magyarországon a kiegyezés utáni fellendülés volt az alapja a kultúrában is megvalósuló páratlan megújulásnak. A millennium utáni években Magyarországon is kezdett elterjedni a szecesszió. Először mint díszítőrajz, majd átterjedt a textilre, a bútorra és a lakás minden berendezési tárgyára (használati és dísztárgyak, ékszerek). |
|
|
A magyar építőművészetben a historizmus volt a meghatározó a 19. század második felében, az eklektika és a szecesszió mellette létezett. A stílusok egymás mellett élése nyomán jellegzetes "századfordulós" stílusváltozatok jöttek létre, amelyben az új szellemiségnek fokozatosan alárendelődött a historizáló hagyomány. Az új stílushoz sok építész csatlakozott. Lechner Ödön a magyar népművészet gyökereihez visszanyúlva alakította ki sajátos magyaros stílusát, a Fiatalok csoportja ezzel szemben az egyszerű megoldásokat kereste, melyekben a hangsúly a magyar építőhagyományon van (Koós Károly, Kozma Lajos). Saját korában a szecesszió körül harcok dúltak, elfogadását vitatták. Fejletlen, kiforratlan építőstílusnak bélyegezték: "...amit ma nálunk szecesszió néven érteni szokás, legnagyobb részt valóban megérdemel minden gúnyt és sajnálkozást" - írta Fieber Henrik 1914-ben. |
|
A Kaposvár mai arculatát meghatározó épületek is ebben az időben készültek. A tervszerű városfejlesztés Németh István polgármestersége idején kezdődött. Az utcák kövezése után megindult a közművesítés, utcanyitások, térrendezések történtek, és városias településszerkezet jött létre. A járdaszegélyeket virágosították, az utcákra fasorokat ültettek. A Kaposvári Szépítő Egyesület kezdeményezésére ekkor keletkezett a "virágos Kaposvár" elnevezés. Ebben a szellemben tevékenykedett a következő polgármester is, dr. Kovács-Sebestény Gyula. Vétek György polgármestersége alatt (1922-1945) pedig Kaposvár tisztasága, rendezettsége, virágokkal való díszítése országosan is érdeklődést keltett. Szita Károly, Kaposvár polgármestere ma is sokat tesz azért, hogy a Dunántúl meghitt kisvárosára méltó legyen a "virágok városa" elnevezés. Mert a virágok szeretete a lélek nemességéről árulkodik! Halácsy Dezső A magyar városokért című munkájában már 1940-ben kifejezte ámulatát Kaposvár virágai láttán, s ezt állította az ország elé követendő példaként. |
|
Kaposvár 2003-ban első helyezést ért el a Virágos Magyarországért környezetszépítő versenyen, majd 2004-ben aranyminősítést szerzett Franciaországban az Európai Virágos Városok és Falvak Versenyén. 2008-ban elnyerte Az év települése címet az MTV által meghirdetett versenyben: negyvenezer szavazatból 12 777-et kapott. Gondoljunk az öröm mellett arra is, hogy ez mire kötelez bennünket. Tiszteljük a múlt építészeti alkotásait, s ápoljuk hagyományait! A mi városunkra is a stílusbeli sokszínűség jellemző, de a kiemelkedőbb mesterek jellegzetes egyéni arculata nem mindig jelenik meg az épületeken. A városközpont tükrözi legjobban azt a helyi építészeti karaktert, amelyet szerencsés módon nem tettek tönkre az idők folyamán. Sok épület helyi védelem alatt áll, illetve műemlék. A középületek mellett számos lakóház és kerítés is hordozza a szecesszió stílusjegyeit. |
|
2002-ben elhunyt Z. Soós István festőművészünk szívügyének tekintette a város építészeti értékeinek megőrzését. Már 1973-ban, a várossá alakulás centenáriumára grafikai sorozatot készített, amelyben a még létező szép házakat, homlokzatokat, utcarészleteket örökítette meg. Ezt a sorozatot kibővítve a Megyei Könyvtár adta ki a művész bevezetőjével 1993-ban (Kaposvári miniatűrök). Rajzai tanúbizonyságot tesznek arról: van mire büszkének lennünk. Ha városunkban figyelmesen járunk, észre fogjuk venni értékeinket, talán jobban vigyázunk rájuk, s gondolunk védelmükre. Álljunk meg néha egy-egy szép épület vagy érdekes kapu, ablak előtt, és mutassuk meg gyermekeinknek! Ők fogékonyak a szépre, és nyitottak a világra. Adjunk lehetőséget, hogy tovább őrizzék és szeressék a környezetet, ahol élnek! |
|
|
A virtuális kiállítás anyagába azok a kaposvári épületek kerültek be, amelyek szecessziós stílusban készültek 1893 után. Azok is szerepelnek köztük, amelyeket már átalakítottak, s az eredeti jegyek nem ismerhetők fel rajtuk. Az összeállítás az eklektika stílusában készült épületeket, emlékeket is tartalmaz, ha ezeken szecessziós motívumok is találhatók. A korabeli sajtó alapján az építés folyamatának érzékeltetésére is törekedtünk. A kor szellemi, művészeti közegét ebben a kiállításban csak érintőlegesen, a kaposvári épületekhez, művészekhez kapcsolódóan mutatjuk be. Rippl-Rónai József, a szecessziós törekvések egyik legjobb magyar képviselője 1902-ben visszatelepült Kaposvárra. 1908-ban megvette a Róma-hegyi villát, amely írók, művészek találkozóhelyévé vált. A festmények mellett iparművészeti munkákat is készített.
"A századforduló éveiben szecessziós textilképeket, plakátokat, könyvművészeti és tárgyformáló munkákat készített."3
Szerepelnek kiállításunkban az épületek műlakatos-, fa- és üvegmunkái is, amelyek bemutatják a szecesszió megjelenését az iparművészetben. Bármilyen területen is dolgoztak a mesterek, munkájuk nyomán művészi alkotások születtek, amelyeken nem fogott az idő. Sokszor hiába kerestünk életrajzi adatokat róluk, csak nagyon keveset találtunk. Az újságok hirdetéseiben, az építési naplókban viszont jelen voltak. Ez azt bizonyítja, hogy tették a dolgukat: amit létrehoztak, azzal megalapozták a város mai szépségét. Csak köszönetet tudunk mondani érte. Ez a virtuális kiállítás nekik is emléket állít! A hosszabb távú cél az, hogy Kaposváron az értékek megismerésére, feltárására és megőrzésére is példát adjuk. Amit a század elején az építészek, műlakatosok, asztalosok, üvegművészek magas szakmai tudással és esztétikai igényességgel létrehoztak, az a mi örökségünk!
Megköszönöm L. Balogh Krisztina és Fábián Éva építészek szakmai iránymutatását, Szabó Tamás gépésztechnikus, bádogosmester kutatási eredményeinek rendelkezésre bocsátását, az Arker Stúdió Kft. segítségét a fotók és a térkép elkészítésében. Köszönöm Lamping József unokájának, Tamásnak a közreműködését nagyapja, Lamping József életrajzának és munkásságának bemutatásában. Külön köszönöm számítógépes kollégám, Vágner Zsolt programozó munkáját, aki lehetővé tette elképzeléseim virtuális megvalósítását, és munkahelyem a Megyei és Városi Könyvtár támogatását.
Forrás: 1 Déry Attila: Magyar építészet, 1867-1945. Bp. : Mediart, 2000. p. 95. 2 Pleszinvy Edit: Vaszary János. Bp. : Kossuth : MNG, 2007. p. 12. 3 Horváth János: Képzőművészek Somogyban. Kaposvár : Somogy M. LVt., : SMPI, 1990. p. 77. Irodalom: Kanyar József: Kaposvár közművelődése a századfordulón = Művészet, 1975. 10. p 22-24. artportal: Rippl-Rónai József artportal: Vaszary János |
