|
Született 1864. szept. 10-én Kaposvárott. Szalay Károly ügyvéd, író és Kisfaludy Atala költőnő leánya. 1886-ban Obetkó Károly ügyvédhez, somogyvármegyei tiszti-főügyészhez ment feleségül, de házassága gyermekáldás nélküli volt. Önművelődéssel és végtelen nagy szorgalmával nagy műveltségre tett szert; anyanyelvén kívül beszélt és írt németül, franciául és angolul, mely nyelvekből sokat fordított. Nagy ideálista, jellemszilárd, virágkedvelő lélek volt, ki a költői lelkületű anyjától örökölte a verselési hajlamot. 13 éves korától naplót vezetett, beteges szervezete elgondolkodottá tette s csakis a könyv és a lant voltak a jóakaró barátai. Tüdővészben halt meg 1926. júl. 10-én Kaposváron (Kontrássy utca 2. alatti lakásán) Hamvai anyjával, Kisfaludy Atalával egy sírban pihenik örök álmukat a kaposvári keleti temetőben. Férjének, Obertkó Károlynak állítása szerint, utolsó kívánsága az volt, hogy összes kéziratát és levelezéseit szeme láttára égessék el, ami állítólag meg is történt a magyar irodalom nagy kárára. Már gyermeklány korában fordítgatott jelesebb külföldi költők verseiből. Versei megjelentek a Fővárosi Lapokban, a Koszorúban, az Ország Világban, a Hétben, a Vasárnapi újságban, a Hazánkban, a Kertben, a Somogyban, az Új-Somogyban. Roboz István és Endrődy Sándor írókkal közeli rokonságban volt. Több dala meg van zenésítve. A Berzsenyi és Irodalmi Társaság alelnöke volt. Munkái: Versek 1893. Egy marék virág Budapest 1898. Bébi és Micóka Bpest 1906. Forrás: Hortobágyi Ágost: Somogyi Helikon :a somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalább Somoggyal . Kaposvár : Merkur ny., 1928. p. 187. |