A század eleji magyar szobrászat egyik legtöbbet ígérő tehetsége volt. A szobrászatot a budapesti iparművészeti iskolában Mátrai Lajostól kezdte tanulni. Tehetségét ekkor ismerte fel báró Hornig Károly pécsi püspök, s ő küldte ki Münchenbe, majd Brüsszelbe, ahol három évig Van der Stappen tanítványa volt. A brüsszeli akadémián egyébként három első díjat nyert.

Ezután Rómába ment, ahonnan egy év múlva hazatérve a Képzőművészeti Társulat 1911. évi jubiláris téli kiállításán lépett először a nyilvánosság elé. E tárlaton Ülő leány és Fiatal leány című szoborműveit, továbbá Csibe című kis bronzát állította ki, s a zsűri Ülő leányának ítélte oda a Ráth György-féle 1200 koronás díjat. Fiatal leány című művét pedig az állam vette meg a Szépművészeti Múzeum számára. Díjnyertes szobrának egy másolatát a Veszprémmegyei Múzeum Egylet is megszerezte a Veszprémi Múzeum részére. Ugyancsak ez évben került Veszprémbe, szülővárosának múzeumába Pillitz Benő dr.-nak általa készített bronzreliefje.

1912-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott, 1913-ban azonban Budapestre jött, s a kőbányai művésztelepen bérelt műtermet. 1913 tavaszán a müncheni nemzetközi kiállításon aratta legnagyobb sikerét, amikor is a Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő leányaktját a második osztályú bajor állami aranyéremmel tüntették ki. A Műcsarnok 1913-14. évi téli kiállításán Ifjúság című szoborművével aratott ismét nagy elismerést, az állam pedig a fiatal szobrásznak ezt a művét is megvette. Halála előtt kevéssel fogott hozzá a nagyvázsonyi Kinizsi Pál-szobor megmintázásához, de heves tüdőbaj támadta meg, melynek sokat küzdött szervezete már nem bírt ellenállni. A budapesti Park szanatóriumban halt meg; holttestét Veszprémbe szállították, és ott temették el.