A család 1890 körül költözött Kaposvárra. Welzl Károly műhelyében volt inas, majd Sáfrán Józsefnél szabadult fel. Budapest, Graz, Bécs és Lemberg lakatosműhelyeiben dolgozott összesen nyolc évig. 1906-ban Károly Istvánnal műhelyt nyitott Kaposváron, a Korona utcában. Segédeik is képzett lakatosok voltak. Egyik segéde, Gudricza István 1939-től a híres ifj. Jungfer Gyula műlakatosnál dolgozott. 1909-ben önállósította magát. Vállalata készítette a Gazdasági és Ipari Takarékpénztár, a Dunántúli Bank és Takarékpénztár, a MÁV-palota szakmájába vágó épületmunkáit.

1917-ben bevonultatták. Műszaki alakulathoz került, hidakat is készített. Az első világháború időszakában a termelés csökkent, jelentős megrendelést csak 1924-ben kapott. A műhelyben rákényszerültek, hogy minden munkát elvállaljanak, így mezőgazdasági gépeket is javítottak. A műhelyt Dausek és Tóth Sándor megosztva vitték, a mester ekkor már sokat betegeskedett. A második világháború kitörése után a magánszemélyektől kapott megrendelések száma csekély volt, állami megrendelés nem érkezett. 1949-től a munkát Tóth Sándor irányította, bevonva az ifjabb Dauseket. Az államosítás véget vetett a munkának. Dausek Géza 1949 szeptemberében szívproblémák miatt hunyt el.

Városi képviselő, az Iparos Társulat, a Temetkezési Segély Szövetkezet, a Turul Asztaltársaság elnöke volt.

Az 1929-es ipari kiállításon sikerrel szerepelt.