Kaposvár neves, nagy műszaki tudású építészmérnöke, építőmestere, közéleti személyisége. Tagja volt a képviselő-testületnek, a város műszaki és pénzügyi bizottságnak, a közművek igazgatóságának, és négy választmányon keresztül volt az Ipartestület alelnöke.
1881-ben született Gödrén (Baranya megye). Édesanyja Wégerer Borbála, a helyi postamester leánya, édesapja
Lamping Ádám építőmester.
Elemi iskolája 1-3 osztályát Gödrén, a reáliskoláját Pécsett végezte. A budapesti Állami Felső Építő Ipariskolát 1897 és 1900 között végezte. Budapesti tanulmányait követően, 1900-ban édesapja egy évre Bécsbe küldte fiát tovább tanulni (k.k. Technische Hochschule) a korszerű beton- és vasbeton szerkezetek építési módszereinek megismerésére. Előadásokat hallgatott, és közben nyolc hónapot dolgozott a Visnovsky Beton- und Turbinenbau Ingenieur Gesellschaftnál. Bécsi tartózkodása idején magával ragadta a századforduló szelleme. Otto Wagner hatása alá került, aki Bécs kiemelkedő építőmestere volt.
Hazatérte után édesapja építőmesteri irodájában kezdte el pályáját Gödrén. 1912-ben tervező- és kivitelező irodát nyitott édesatyjával Lamping Á. és Fia néven Kaposváron, a Zárda utca 1-ben.
A
Lamping Ádám és Fia tervező és építő iroda Baranya, Tolna és Somogy megye területén működött. Iskolákat, templomokat, középületeket, lakóépületeket terveztek és építettek.
Lamping József továbbra is rendszeresen kijárt Bécsbe, tanulmányúton volt Münchenben, 1905-ben építőmesteri oklevelet szerzett Budapesten. 1913-tól tagja volt a Magyar Mérnök és Építész Egylet kaposvári osztályának. Az 1924-ben alakult Budapesti Mérnöki Kamara 1927-ben felvette tagjai sorába, és jogosultságot kapott az építészmérnöki cím viselésére. 1901-től haláláig tagja volt az Iparművészeti Társulatnak. Édesapjával részt vett a kultuszminisztérium népiskolaprogramjában.
A gödrei irodával párhuzamosan 1906-1913 között Budapesten, az Izabella úton Csécsy Andorral közösen irodát tartott fenn
Csécsy és Lamping Építészek néven.
Az első világháború alatt 1915-től a leszerelésig a 19. honvédgyalogezred állományában teljesített szolgálatot. 1916-ban az orosz hadszíntérre ment, a Strypa hídfő harcaihoz, Szokolow tájára, ahonnan a honvédelmi miniszter a Hadisírok Felügyelőségéhez osztotta be műszaki előadónak. Mint a 12. század parancsnoka rendezte, felépítette a hősök temetőit, és végezte a hősi sírok, keresztek művészi elrendezését Zborótól a Vereckei-szorosig. A tervezett eperjesi hősi temető kivitele a forradalom kitörése miatt abbamaradt.
Hadi kitüntetésre elöjáró felügyelősége terjesztette elő 1924-ben.
Az első világháború alatt a Hadisírok Felügyelőségén, Kassán Sziny Zoltán festőművésszel és Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművésszel állt munkakapcsolatban.
A háború idején végzett áldozatos munkája közben betegedett meg, amiből élete végéig nem sikerült felépülnie. Az 1920-as években tervezte a kaposvári középületek többségét és saját villáját. A 30-as évek második felének gazdasági csődje őt is érintette, nem tudott jelentősebb munkához jutni.
1939. december 7-én halt meg Kaposváron. Elhunytáról a
Magyar Iparművészet is megemlékezett.
Az Országos Iparegyesület 1930-ban ipari jelességéért egyesületi díszéremmel tüntette ki. Életművének és áldozatos munkájának emlékére 2009 januárjában az Örökségünk - Somogyország Kincse díjat vehették át unokái. A segesdi Széchenyi-kastély
Somogy Kincse parkjában ezzel egyidejűleg somfát ültettek a Lamping József által létrehozott építészeti értékek elismerésére.
Kaposvár 2003-ban emléktáblát állíttatott az általa tervezett Városi mozi északi homlokzatán.
Anyaga: márvány, gránit
Mérete: 40x64 cm
Alkotója: Fábián Éva, Gschwindt András
Állíttatta: Kaposvárért Közalapítvány