Lukics Ferenc Somogygesztiben született 1872-ben. Néhány évig a kaposvári gimnázium tanulója volt. 1886-ban Posgay Sándor műegyetemi okleveles gépész szerződtette tanoncnak műhelyébe, itt szerzett segédlevelet lakatosszakmában. Az inasévek letelte után 1896-ban már önálló mesterként dolgozott. A Kálvária utca 25. szám alatt kezdte meg tevékenységét két-három fős segédlétszámmal.

Szakmai pályafutásának jeles évszáma 1897, ekkor kapott megbízást a MÁV Fiúnevelő Intézet (ma: Somssich Pál utca 15.) műlakatosmunkáinak elkészítésére. Ez a kerítéssor a városban a leghosszabb egybefüggő, 102 méter hosszú kerítés. Ebben az időben Lukics Ferenc már a legkeresettebb, legismertebb műlakatos volt a városban. Időközben műhelyét áthelyezte a Fő utca 35. szám alá, ahol már nagyobb létszámmal dolgozott. Itt készültek az egykori Korona utca és az Erzsébet út épületeinek műlakatosmunkái.

1902-ben a város egyik legszebb épülete, a városháza műlakatosmunkáin dolgozott, ami szakmai pályafutásának második jeles dátuma volt. 1905-től – talán elsőként – alkalmazza munkáin díszítőelemként a „volutát”, a spirális csigavonalat, amely Hauszman Alajos építész egyik kedvelt díszítőeleme volt. A csigavonal lapított részén átbújtatott, négyzetacélból készített díszek már csak a Németh István fasor 15. és 35. számú lakóházaknál láthatók. 1905 után a városi villamos hálózat kiépítésével párhuzamosan kandelábereket is készített. Néhány megmaradt az utókor számára. Ezek a MÁV-internátuson, a Faragó-házon és a Fő u. 22. számú épületeknél láthatók. Utóbbi a kovácsolt makkos, levélfolyondáros díszítésével a mester egyik szecessziós remeke.

1907-ben a református templom lakatosmunkáin dolgozott. Sikeres munkákban gazdag pályafutása hirtelen ért véget 1908-ban, 37 éves korában. Ő volt az első olyan lakatosmester Kaposváron, aki kizárólag épület- és műlakatosmunkák készítésére szakosodott. Az általa készített kapuk, sírkerítések, erkélykorlátok száma meghaladja a százötvenet.