Családjában kapta a kultúra és az evangélikus egyház iránti mély elköteleződést. Édesapja festőművész, evangélikus gimnáziumi tanár, nagybátyja az ismert szobrászművész, Ferenczi István volt. Tanulmányait a budai Evangélikus Elemi Iskolában, majd a II. kerületi Főgimnáziumban végezte. Oklevelet 1891-ben a Budapesti Királyi József Nádor Műegyetemen szerzett.

Steindl Imre műtermében az Országház tervein dolgozott, majd Pecz Samu irodájában helyezkedett el. Előbb a Felső Építőipar iskola tanára, majd 1913-tól huszonnégy éven át a budapesti Műegyetem professzora volt. Mint Steindl tanársegédje, már együtt dolgozott Foerk Ernővel, akivel 1900 után sok közös tervet, pályázatot készítettek. Később Orbán Ferenccel dolgozott együtt. Sajátos historizáló stílusban tervezett, amelyet nagyon korán ötvözött szecessziós elemekkel. A történeti mezbe öltöztetett századfordulós építészet a húszas években készített munkáit is jellemzi (Budai Főposta és Távbeszélőközpont). Pályája során negyven templomot, iskolát, kórházat, postát, kultúrpalotát, borpincét, bérházat tervezett. Az evangélikus templomépítészet témakörében szaktanácsokat adott, tanulmányokat írt.

1903-ban a középületek magyar építészekkel való terveztetéséért folyó küzdelemben Sándy egész vagyonát felajánlotta egy színház tervpályázatára Fellner és Helmer megbízásával szemben.

A Magyar Mérnök és Építész Egyesület titkára volt, ezen kívül számos egyházi és szakmai tisztséget töltött be.

Építészi és tanári tevékenysége fontos és gazdag fejezete a századforduló magyar építészettörténetnek. Tervanyaga és emlékezései az Építészeti Múzeum tulajdonában vannak.