150 éve születetett Vikár Béla


Vissza a kezdőoldalra





    Vikár Béla a kis hetesi paplakból indult, és az élet számtalan területén maradandót alkotott. Nem csupán etnográfus és műfordító volt, hanem nyelvész, irodalmár, újságíró, költő, a Magyar és a Finn Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára, a Goethe- és a La Fontaine Irodalmi Társaságok elnöke, az Országgyűlési Gyorsiroda főnöke, az Élet című lap szerkesztője. Mégis szegényen, nélkülözve hunyt el.

    1944-ben budapesti lakását bombatalálat érte. A legtöbb holmija odaveszett. A 85 éves tudós mindössze egy bőröndre való ruhával indult el testvéréhez, Tinkához Dunavecsére.

    Élete során több tanulmányt is írt kedvenc költőjéről, Petőfi Sándorról, és élete végén éppen ott, ahol a Petrovics család is elszegényedett, Vikár Bélának nélkülöznie kellett. A háború miatt nem kapta kézhez nyugdíját; szegényes körülmények között élt testvérével és szintén Somogyból származó szolgálóval, Fáni nénivel egy nádtetős kisházban a Vándor utca 4. szám alatt. Az utca ma az ő nevét viseli.


Vikár Béla
(Péter János felvétele)

    Egész életére jellemző humorérzéke még ekkor sem hagyta cserben. Nyugdíja ügyében folyamatosan leveleket írt az Illetékhivatalnak, amit ő maga csak "Illetékravatar" néven emlegetett. Az akkori miniszterelnöknek, Dálnoki Miklós Bélának, Dalnoki Vikár Béla aláírással küldte el levelét.

    Azonban minden próbálkozása hiába volt. A szerény nyugdíj csak késve ért Dunavecsére, napokkal a halála után.

    Vikár Béla 1945. szeptember 22-én hunyt el.

    Három évig nyugodott a dunavecsei földben, innen a Farkasréti temetőbe szállították.


Vikár sírja a Farkasréti temetőben

    Hetesen, Pécsett és Dunavecsén is tisztelettel és elismeréssel emlékeznek Vikár Bélára és tevékenységére.

    Egy emléktábla Balatonbogláron is állt, ahol a művelődési ház a somogyi kutató nevét kapta, de később Vikár nevét az épület homlokzatán Varga Béláé váltotta fel. Az egykori Vikár emléktáblát a megyei múzeum őrzi.

    Somogyban születésének 110. és az ő fordításában kiadott Kalevala megjelenésének 60. évfordulóján nagyszabású ünnepségsorozattal emlékeztek meg Vikárról. A Somogyi Néplap egy oldalas összeállítást közölt a tudósról.

    Hetes és Dunavecse, ahonnan Vikár Béla pályája elindult, és ahol véget ért, rá emlékezve és emlékeztetve lettek testvér-települések.

    Az 1925-ben alapult Kaposvári Ipari Dalárda 1962-től vette fel Vikár nevét; ebben az évben a Zeneakadémián lépett színpadra első alkalommal Vikár Béla Kórus néven.

    Vikár Béla szellemi hagyatéka születésének 150. évfordulóján is meghatározó része a magyar kultúrának. Mintha csak önmagáról írta volna a Kalevala záró sorait 100 évvel ezelőtt:

"Innen megy az út ezentúl,
Az új ösvény innen indul,
Dicsőbb dalok szerzőinek,
Különb ének költőinek
A törekvő zsenge népben,
A növekvő nemzedékben."