Vikár Béla a költő

    A humoros szójátékok szeretete már Vikár Béla gyermekkorában megmutatkozott. A családi asztalnál kedvenc szavajárása volt az alábbi kétsoros:

"Ne vesszen kárba,
Inkább a Vikárba!"

    Tréfás szójátékai sok levelében is megjelennek, még a legnagyobb nélkülözésben is. Öregkori, a háború viszontagságai közt írt leveléből sem hiányzik egy kis szójáték: "ma még megvagyunk, holnap talán megfagyunk."

    Élete során számtalan műfordítása jelent meg; szükséges is volt a költői véna ahhoz, hogy élvezhetően adja vissza a Kalevala szövegét, vagy akár la Fontaine tanulságos, néhol tréfás fabuláit. Fordítói munkái mellett rendszeresen jelentek meg saját versei a lapokban; főleg az általa szerkesztett Élet című folyóiratban.

    Már gyermekkorában megpróbálkozott a költészettel. Egy régi irkalapon maradt fenn első költeményének néhány sora, közvetlenül a nyelvleckéje után:

"Botond vezér haragját mondom tinéktek el,
Konstantinápoly ellen, melyet szívén viselt.
Botond vezért és bárdját, mellyel ha síkra szállt,
Nem daczolt sisak, se vért, és ellen sem állt... Nem fért ..."

    A vers fölött ez áll: "Írta: Vikár Béla, 1871. October 20-án M.Ladon". Mindössze 12 éves volt, amikor kísérletet tett arra, hogy verselve mondja el a néphagyományban mitikus harcosként élő Botond vitéz történetét.

     Botond történetét sosem fejezte be, de később önálló verseskötete is napvilágot látott. Az első ilyen műve a Virágmesék volt, ami 1903-ban jelent meg. A megjelenés évében 44 éves Vikár Béla ezzel a művével a gyermekekhez kívánt szólni. Fontosnak tartotta az ő beszédkészségüknek fejlesztését is; ezért keltette életre verseiben a virágokat. A kötetet Kreidolf Ernő illusztrálta.

A Virágmesék borítója (1903-as kiadás)

A következő, Vikár saját verseit tartalmazó kiadványra 1932-ig kellett várni. Igaz, a Nevető rímek két kötetben jelent meg. Ebben gyűjtötte össze Vikár Béla élete során írt verseinek nagy részét, főleg azokat, amelyekről úgy vélte, mosolyt csalhatnak az olvasó ajkára. Célja volt ugyanis a nevettetés költeményein keresztül. Úgy érezte, a kor emberének erre van a legnagyobb szüksége. A Nevető rímekről Illyés Gyula jelentetett meg kritikát a Nyugatban.

Versek a Nevető rímek-ből