 A millenniumi falu Budapesten 1896-ban, ahol Vikár Béla fonográfgyűjtése is hallható volt 1896-ban Magyarország hatalmas ünnepséggel készült a Honfoglalás 1000 éves évfordulójának megünneplésére. Budapesten gigantikus építkezésekbe kezdtek, hogy helyszínt biztosítsanak a rendezvényeknek. A földalatti vasút, a Vajdahunyad vára és számtalan más építmény mellett megépült az ezredévi kiállítás faluja, ahol természetesen a magyar népzene is helyet kapott. Itt, a millenniumi faluban mutathatta meg Vikár Béla a nagyközönség számára fonográfos népdalgyűjteményét. A hangfelvételek mellett egy térképet is készített, amelyen jól láthatók voltak gyűjtéseinek helyszínei, valamint a Fehér László balladájának kottája és szövege várta az érdeklődőket. A szemlélődök között volt gimnazista fiú is, aki felfigyelt Vikár Béla kiállított anyagára. "Legnagyobb benyomásom a kiállítási falu volt. Egy sor ház különböző vidékek viseletébe öltözött alakokkal, teljes felszereléssel. (...) Egyik házban egy fali tábla vonta magára a figyelmemet. Fehér László balladája volt ... gyűjtötte Vikár Béla." Hat évvel később az egykori gimnazista mint egyetemi hallgató kereste fel Vikárt, hogy disszertációja elkészítésében segítségét kérje, egyben felajánlotta a maga segítségét a magyar paraszti dalok gyűjtésében. Hamarosan még egy huszonéves fiatalember ajánlotta fel segítségét a gyűjtésekben. Így indult Kodály Zoltán és Bartók Béla népzenekutatói pályája. Vikár Béla örömmel fogadta a fiatalok lelkesedését és segítségét. Ekkor már több fonográfkészüléke is volt a Néprajzi Múzeumnak, így hárman megosztva járták Magyarország megyéit, újabb és újabb népdalokat kutatva fel.  Vikár két követője, Bartók Béla és Kodály Zoltán 1908-ban 1900: világkiállítás Párizsban A párizsi világkiállítás a kor hatalmas szenzációjának számított. Akárcsak néhány évvel korábban Budapesten, a szervezők itt is igyekeztek monumentális alkotásokkal elkápráztatni az embereket. Többek közt létrejött a Nemzetek utcája, ahol a Föld számtalan országa mutathatta be önmagát, fejlesztéseit és nem utolsó sorban hagyományait. A magyar pavilonban helyet kapott a népzene is, illetve Vikár Béla népdalgyűjtési munkái. Ekkorra már fonográfhengerre került a Dunántúl mellett az Alföld, Palócföld és Erdély népdalainak egy része is. Csak Fehér László balladája 23 faluban került rögzítésre különböző dallam- és szövegvariánsokkal. Ennek gyűjtéséről Vikár Béla térképet alkotott, feltűntetve rajta a variánsok mellett a gyűjtőhelyeket is. Jól látható és követhetővé tette a dallam és a szöveg elterjedését és a változását is. A francia fővárosban ott szerepelt a térképen többek közt Somogyszob, Nemesdéd, Hetes és még sok más magyarországi település. Mindezek mellett pedig ott volt Párizsban a magyar nép hangja; fonográfhengerekről szóltak a népdalok a világ minden részéről érkező látogatóknak. Vikár Béla a gyorsírással és fonográffal gyűjtött anyaggal azonnal a figyelem középpontjába került. A július 23. és 29. közti folklorista találkozón bemutatott gyűjteménye, összehasonlító munkája ámulatba ejtette a szakembereket. Vikár munkásságának és tapasztalatainak hatására világszerte megindult a fonográfgyűjtések előkészítése. Ha valami probléma vagy kétely merült fel, a külföldi tudósok, szakemberek levélben a magyar Vikár Béla segítségét kérték.  |