|
A Kalevala, a finn nemzeti eposz mellett számtalan műfordítást köszönhet Vikár Bélának a magyar irodalom. Nem csupán finn nyelvből, hanem észtből, németből, franciából, olaszból, svédből, hollandból, lengyelből, új-görögből, sőt, még grúzból is fordított. Hosszas lenne felsorolni minden művet, amiket magyarra vagy magyarról ültetett át, három nagyobb fordítási munkája viszont mindenképpen helyet érdemel ebben a fejezetben. Kalevala Az egyetemi évek alatt tanárai hamar felfigyeltek Vikár Bélára, aki lelkesedésével, eszével és gyorsírással írt pontos órai anyagainak terjesztésével hívta fel magára a figyelmet. Néhány professzora az ő gondjaira bízta a többi hallgatót, ha nem tudott jelen lenni az előadásokon, sőt, munkát is szereztek a fiatalembernek. Budenz József, a finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára is észrevette az akkor még nyelvtanári pályára készülő Vikárt, és ösztönözni kezdte a finn nyelv tanulására. Saját könyvtárának használatát is felajánlotta számára, és ezzel elindította Vikárt azon az úton, amely leginkább megőrizte nevét az utókornak.  Vikár Béla tökéletesen elsajátította a finn nyelvet, és felismerte, mennyit tanulhat a magyar nép északi rokonaitól, a kultúrájukból, és mennyi hasonlóság van a két nép között, akár az irodalomban is. Különösen érdekelte a Kalevala, az ősi északi mítosz világa, s elhatározta, saját maga kezdte el az eredetiből magyarra fordítani. A Kalevala első 10 éneke a Budapest Negyed című lapban jelent meg, 1890-ben. De Vikár Béla nem elégedett meg azzal, hogy papírról ismerje a tájat, és egy mítoszból ismerje meg Finnországot. A lelkes népdalgyűjtő és a finn kultúra rajongója útra készen állt, hogy 9 évvel az első magyarországi (somogyi) gyűjtőútja után nyelvrokonaink népköltészetét is megörökítse. 1889-ben útnak indultak feleségével a távoli ezer tó országa felé. Itthoni gyűjtőútjain már kitapasztalta a kutató, hogyan közelítsen az egyszerű, falusi emberek felé, hogy azok elénekeljék, elmeséljék fájdalmukat, örömüket. És ebben a finnek sem mások, mint mi; néhol hosszas könyörgés volt szükséges, néhol elég volt pár szó, és az emberek megnyíltak a messziről jött tudós előtt; énekelni, mesélni kezdtek. Vikár pedig jegyezte, jegyezte az anyagot szűnni nem akaró lelkesedéssel, és persze gyorsírással, hogy tartani tudja a tempót. A Kalevala énekei többször is előfordultak finnországi gyűjtése során, és ezúttal a régies, szép szavak mellett Vikárnak alkalma volt megfigyelni az énekek előadásmódját is. A történet még mindig magával ragadta, és úgy döntött, befejezi az elkezdett fordítást, sőt a már megjelent első 10 éneken is hajtott végre javításokat. Ugyan a teljes mű 1871-ben már megjelent magyarul, mégis a mai napig Vikár fordítása a legismertebb magyar nyelvű változat. Barna Ferdinánd ugyanis korábban nem eredetiből, hanem német átiratból ültette át az eposzt magyarra. Vikár párhuzamot vont a magyar és a finn népköltészet között; korábbi tapasztalatait (így a somogyi népdalok szövegvilágát is) felhasználva írta le Vejnemönen és a finn nép történetét.  Volly Vilmos összehasonlítása a Somogyi "Kalevala" című művében De nem csak a Somogyban gyűjtött tájszavak jelennek meg Vikár fordításában. Akkorra már gyűjtött népdalokat az ország több részében, például az Alföldön és Erdélyben is. Az ottani tájszavakból is bele-beleépített az eposz magyar szövegébe. Sikerét éppen ez adja, hiszen bár Elias Lönnrot is a finn nyelvű Kalevalát elsősorban karjalai énekekből állította össze, más tájegységek nyelvezete is feltűnik művében. Gombócz Zoltán professzor segítségét a Kalevala első kiadásán az alábbi sorokkal köszönte meg: Itt-ott el is fordítottam, Ki javított egy foltján? Ki segített gyarló voltán? Gombócz Zoltán" Heikki Paasonen, finn tudós szerint a magyar fordítás annyira jól sikerült, hogy "ha az eredeti Kalevala elveszne, Vikár szövegéből rekonstruálni lehetne azt."  A Kalevala címoldala és az I. ének (A Világ keletkezése) az 1935-ös jubileumi kiadásból  Szász Endre illusztrációi a Kalevalához Tariel, a párducbőrös lovag Az 1888-as finnországi út során Vikár és Vikárné az orosz cár udvari festőjének, a szintén somogyi származású Zichy Mihálynak voltak vendégei. A Szentpétervár melletti vendégeskedés alatt mutatta meg honfitársának Zichy a grúz eposzt, Tariel, a páncélbőrös lovag történetét.  Sota Rusteveli, grúz költő XII. századi eposza fordításának azonban csak jóval később állt neki, akkor is akadályokba ütközött az archaikus grúz nyelv miatt. A régies kifejezések leírása magyarul nem lett volna gond Vikár számára (itt is meríthetett a magyar népköltészeti gyűjteményéből), annál inkább kihívást okozott számára megértése. Szerencsére a grúz szöveg megértésében egy modern nemzetközi nyelv segítségével el tudott igazodni. A különös történetet több korabeli újságban is megjelentette "A párducbőrös lovag fordítása" címmel. Az eposz végül 1917-ben jelent meg magyarul Zichy Mihály 26 illusztrációjával. Bár a megjelent mű nem túl előnyös kritikát kapott a Nyugatban, írója, Babits Mihály külön kiemeli, hogy kifogása nem Vikár Béla ellen van, sőt, a fordítót ő maga is nagyra becsüli.  Zichy Mihály néhány illusztrációja a Tarielhez La Fontaine összes meséi Az eredeti tervek szerint a XVII. századi híres francia költő, Jean de La Fontaine születésének 300. évfordulójára jelent volna meg meséinek (fabuláinak) magyar változata 1921-ben. Vikár Béla és társai, az éppen La Fontaine-ről elnevezett társaság tagjai, ezzel a munkával akartak tisztelegni "a világ egyik legolvasottabb költője" előtt. Másrészről jól példázza Vikár állandóan vidám életszemléletét, hogy a világháború után néhány évvel, a "tenger bajjal bíró magyar világban" ezzel a kötettel kíván vidáman tanítani.  A kész mű egy év csúszással, 1922-ben jelent meg Vikár Béla előszavával. A verseket Kozma Andor, Vikár Béla és Zemplén Árpád ültették át a magyar nyelvre, de hármójuk közül - stílszerűen szólva - Vikáré volt a fordítás oroszlánrésze. A kötetben szereplő 239 versből 224 az ő fordítása. Sőt, "A két galamb" című vers két formában is szerepel, mivel Vikár Béla műfordítási versenyre kelt Zemplén Árpáddal. A három fordító írásait Haranghy Jenő grafikus illusztrációi teszik még élvezetesebbé.  La Fontaine öt verse Vikár Béla fordításában |