Vikár Béla a nyelvész

    Vikár Béla amellett, hogy összegyűjtötte a magyar népköltészet darabjait, gondot fordított arra is, hogy szövegüket pontosan lejegyezze (a fonográfos gyűjtések előtt gyorsírással). Egy műnek több szövegváltozatát is megörökítette, sőt, egyes esetekben kifejezetten azt kérte adatközlőitől, hogy egy korábban, máshol már hallott művet adjanak elő úgy, ahogy feléjük ismerik. Nyomon követte a népdalok, mesék, balladák szövegének változásait.

    Finnországban maga gyűjtötte a nép körében szájról-szájra terjedő Kalevala részleteket, és természetesen azok szövegváltozatait is. A mű fordítása közben tudatosan épített bele a magyar szövegbe Magyarország különböző pontjain használatos tájszavakat, hogy ezzel is színesebbé és élőbbé tegye a kész művet.

    Mindezekhez szükséges volt, hogy ne csak gyűjtse, hanem értelmezze is a hallott szövegeket. Nyelvészeti szempontból vizsgálta meg a gyűjtött anyag jelentését, és számtalan publikációja jelent meg, amelyekben a tájszavak vagy egyes a honfoglalás előtti korból származó kifejezések eredetét vizsgálta. Utóbbiak gyakran képeztek kapcsot a magyar és a finn kultúra között.

    De ha az újságban szúrt szemet neki egy-egy magyartalan kifejezés, vagy más, nyelvészeti szempontból érdekes témába botlott, azt is papírra vetette.

Vikár Béla néhány írása a Magyar Nyelvőrből