A népművelő Szalóky Dániel

Három éve állt a csokonyai iskola katedráján, amikor szorgosan kezdett tenni a vidékre akkortájt oly jellemző írástudatlanság ellen. Jól tudta, hogy ennek visszaszorításával van csak esély arra, hogy a falu népe más területeken is fejlődhessen.
1869-ben Szalóky Dániel vezetősége alatt megalapult a falu könyvtára, és ugyanebben az évben kezdte meg működését a Csokonyai Polgári Olvasókör is. Természetesen utóbbinak is a tanító állt az élére, és mind a könyvtárban, mind az olvasókörben évtizedeken át tevékenykedett. (12) Az olvasókör gyűlésein megyei és fővárosi lapokból, valamint szépirodalmi művekből tartottak felolvasást az érdeklődök számára. Azok, akik nem tudtak olvasni, ezeken az alkalmakon bővíthették ismereteiket, és bár az elsődleges cél a felolvasás volt, Szalóky Dániel igyekezett eközben csillagászati, földrajzi, történelmi és számtani ismereteket is átadni.
Az Olvasókör alapítói ugyan mindössze 26-an voltak, de Szalóky tartotta magát ahhoz az elvéhez, mely szerint "nem szabad azt mondani, hogy ennyi taggal nem érdemes vesződni."(13) Fáradozásainak meglett az eredménye; a falubeliek szívesen látogatták a könyvtárat és a felolvasóesteket is. Amikor az 1890-es években a könyvtár kénytelen volt a kocsma különtermébe (!) költözni, az olvasókör tagjai ajánlották fel tágabb szobáikat használatra.(14)

Az olvasókör jó hangú tagjaiból énekkart szervezett, melyhez aztán sokakat toborzott a faluból. A dalkör indulása után nem volt olyan ünnepély Csokonyán, hol fel nem léptek volna, önálló esteket szerveztek, sőt, a csokonyai példájára egymás után jöttek létre a kórusok a környező településeken. Szalóky Dániel ebben is meglátta a lehetőséget, s évente vetélkedőt rendezett számukra. 1873. május 23-án Erdőcsokonyán találkozott és versenyzett a helyi énekkar mellett Somogyvisonta, Darány, Nagykorpád, Somogyszob és Viszló kórusa is.(15)

Az erdőcsokonyai kórus 1896-ban
(A Somogy Megyei Levéltár archívumából)

Az erdőcsokonyai kórus 1901-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Szalóky Dániel 40 évig volt a kórus vezetője és tanítója.

1890-ben alapult meg a Csokonyai Színjátszó Kör, melynek tagjai a falu műkedvelő fiataljai lettek. Kezdetben egyfelvonásos darabokkal léptek fel, de fokozatosan tanultak be és adtak elő hosszabb műveket is. Ha a község érdekei úgy kívánták, a színielőadásokkal hozzájárultak a fejlesztésekhez is.
A lelkes színjátszókör és a 35 tagú énekkar, valamint az 1896-os millenniumi ünnepségekre kíváncsiak számára Szalóky Dániel kijárta, hogy különvonattal látogathassanak fel a fővárosba. A csokonyai és visontai színjátszók fel is léptek a városligeti színkörben, ahol négy alkalommal adták elő A falu rosszát, mindannyiszor telt ház előtt. Az előadás szüneteiben a dalkör mutatkozott be. A társulat igen jó kritikát kapott a Vasárnapi Újságban .

Az erdőcsokonyai színjátszó kör 1896-ban
(Megjelent: Vasárnapi Újság, 1896. május 31., 368. oldal)

Szalóky fáradhatatlan szervezői munkájára mégis talán két szobor emlékeztet leginkább Csokonyavisonta utcáin. 1898-ban a községi díszgyűlésen Szalóky Dániel kezdeményezte, hogy gyűjtést szervezzenek, és az összegyűjt pénzből szobrot állítassanak Kossuth Lajos és Széchenyi István emlékére. Az Erdőcsokonyai dalárda fennállásának 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepséggel is ehhez járultak hozzá . Maga Szalóky 200 koronát adott a szobrok felállításának összesen 600 koronát igénylő költségeihez, de még így is nyolc évnek kellett eltelnie, hogy a két szobor avatására sor kerülhessen. Nem is csoda, hiszen egy-két nagyobb tételt leszámítva, a szükséges összeg csak igen apró felajánlásokból gyűlt össze. A Ligeti Miklós szobrászművész által készített két mellszobrot végül 1906. március 15-én avatták fel fényes ünnepség keretében, melyen a Széchenyi és a Kossuth család is képviseltette magát.

A Csokonyavidéki Népnevelési Egylet

A dualizmus első évtizedeiben a nyugatról hazatérő magyar emigránsok – sok egyéb mellett – a felnőttek iskolán kivüli oktatásának eszméjét is magukkal hozták. Az egyre szélesebb körben támogatott elgondolás alapján látott napvilágot Eötvös József kultuszminiszter 1867-ben kibocsátott Felhívás népnevelési egyletek alapítására című kiáltványa. A kiáltvány olyan, minimális központi szabályozás alá rendelt egyesületek létrejöttét támogatta, melyek a helyi viszonyok figyelembevételével alakulnak meg. Erős szabályozás hiányában azonban sok helyen mindössze tiszavirág életű népnevelési egyleteket sikerült megszervezni.(16)
Az ekkortájt alapított számtalan somogyi, sőt, magyarországi egylet közül 1893-ra mindössze húsz maradt fenn, köztük az 1868-ban létrejött Babócsai Alsó-Járási Népnevelési Egylet, amely – igaz idővel megújulva – hosszú időn át szolgálta a népnevelés eszméjét. A babócsai járásban alapult egylet történetét elevenítette fel Máté Lajos 1904-ben a Barcson tartott vándorgyűlés alkalmából.

A babócsai járás megszűnésével az egyesületi tagok javaslatot nyújtottak be az addigi alapszabály és a név megváltoztatására. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által elfogadott előterjesztéssel és az új alapszabállyal 1878-ban létrejött a Csokonya-vidéki Népnevelési Egylet. Számtalan elhivatott és kitartó személyiség kitartó munkájára volt szükség az egylet életben tartásához, a különféle népnevelési előadások megszervezéséhez és a lakosság bevonásához.
Közöttük is – ahogy Bősze Sándor fogalmaz – "az egylet legközismertebb és talán legaktívabb tagja Szalóky Dániel volt."(17)
A csokonyai tanító nem csupán az iskolába beadott diákok tanításán fáradozott; gondja volt rá, hogy az egész falu népe fejleszthesse ismereteit. Odaadó munkásságának eredménye az is, hogy a Barcs és Vidéke című lap szerkesztője olyan magasztalóan írt a község tevékenységéről 1898-ban.

Forrás: A Csokonya Vidéki Népnevelési Egylet története (1868 – 1928) (18)

Bár egy 1899-ben megjelent visszaemlékezés borus képet fest a népnevelési egylet helyzetéről, a tagok mindent megtettek azért, hogy minél szélesebb körben terjesszék a kultúrát. Persze mindent az egyesület sem tudott megoldani, így érthető, hogy néha csalódottan sóhajtottak fel, mennyi feladat áll még előttük, de Szalóky Dániel beszámolója jól mutatja, mennyi jót cselekedtek az évek alatt.

A folyton munkálkodó tanítón kortársai sem győztek csodálkozni, hogy ennyi energiával és lelkesedéssel bír. Az erdőcsokonyaik bíztak benne, ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy amikor a kormány egy tenyészbikát adományozott a falunak, annak átvételére is őt küldték Hoboli József községi bíróval a Zemplén megyei páncini uradalomba. A kiküldetés nem volt sikeres, mert a bikát leszállítótták ugyan, de – ahogy Szalóky a naplójában feljegyezte – "nem voltak vele megelégedve sem a gazdák, sem a tehenek".(19)
Könnyű megérteni, hogy amikor felröppent a hír, hogy Szalóky Dániel képviselőjelölt lesz, senki nem kételkedett abban, hogy sikerült elég támogatót találnia, és bír elegendő erővel a képviselői munkához is. Végül Szalóky maga tréfás versben írta meg, hogy jelöltsége mindössze légbőlkapott információ.

Nyugdíjba vonulása sem gátolta abban, hogy tennivalót találjon magának. Ugyan egy ideig nővéréhez költözött Nagyatádra, de a csokonyaiak nem hagyták elmenni szeretett tanítójukat. Saját fogataikon költöztették vissza a faluba, hogy – ahogy 57 évvel azelőtt is tették – maguk gondoskodhassanak Szalókyról.
1924-ben Pápán a 60 éves érettségi találkozón még hárman, de a következő évben már csak egyedül jelent meg.(20)
Még idős korában is gyakran helyettesítette a sokat betegeskedő Dékáy tanítót a csokonyai iskolában, és mikor egyik lába elhalt, tolókocsiban vett részt a falubeli ünnepélyeken. Betegen készítette elő kiadásra az Erdőcsokonyavidéki Népnevelési Egylet története című munkáját is.
A fáradhatatlan népművelő végül 94 éves korában, 1939. január 6-án végleg megpihent.

Hosszú utat tett meg, hogy tanítóvá lehessen, de ahogy gyökereit sem felejtette el soha, ugyanúgy nem feledkezett meg azokról sem, akiknek élete során olyan sokat köszönhetett.

(Forrás: Csokonyavisonta, Rinyaújlak múltja és jelene/ Dombóvári László. – [Bp.] [Pécs] : NYIFÜ : Pécsi Szikra, [1986.])

"...Ezen határszéli, csendes falucskára Vonzád az egész országnak figyelmét; Bátran mentél bele mindig a csatába, Néped nem adta fel soha az elvét... A szépet és jót, Te híven plántáltad, Az igaz ügynek voltál kertésze; A nemes eszmét szentül munkáltad, Veled dobogott népednek szíve, Te tanítád rá, hogy ennek a Nemzetnek Fiai rabszolgák többé nem lehetnek!... ... Szeresse mindenki úgy e drága a hazát, Mint ahogy Te szívvel-lélekkel tanítád." /Ifj. Takáts János: Búcsú Szalóky Dánieltől/(21)

Szalóky Dániel rengeteg tudást és a haza szeretetét adta az erdőcsokonyaiaknak; az utókorra pedig vezérelveit (22) hagyta, amelyek alapján élt és oktatott.