Szalóky Dániel a tanító

Elmondásokból úgy értesült, hogy Somogyban nagy a tanítóhiány, miközben a falusiak közt sok az iskolázatlan. Gyalogosan indult neki a hosszú útnak, csak hosszabb-rövidebb szakaszokon utazhatott arra járó parasztok vagy kereskedők kocsiján. Hosszú utat tett meg a szülőfaluból, s útja végén Csökölyben Komjáthy Kristóf tanító vendége volt. Úgy tervezte, ha szükséges, akár Debrecenig is elmegy tanító állást találni magának, de 1866. április 27-én Halka Sámuel kadarkúti esperes segédtanítói állást ajánlott számára a somogyudvarhelyi református iskolában(1).
"Most már régi vágyam teljesültével tanító lehettem, tanító maradhatok. Kész örömmel végeztem nagyszámú tanítványaim körében a tanítást és egyéb teendőimet." - idézi Szalóky naplójából Kellner Bernát. (2)
Somogyudvarhelyen ismerkedett meg Ódor Máriával, akit hamarosan feleségül vett.

Bizonyára a már említett szorgalma, tudása és szervezőkészsége is fontos szerepet játszott abban, hogy a református egyház vezetősége őt választotta arra, hogy Csokonyában betölthesse a segédtanítói posztot. Éppen 21. születésnapján – 1866. november 15-én – került a faluba, amelyért élete folyamán oly sokat tett.

Amikor a faluban híre ment, hogy a fiatal tanító szegény ember, támogatták ruhanemüvel, élelemmel. Szalóky Dániel sosem feledte el ezt; haláláig hálás volt Csokonya népének.
Másfél éve sem segédtanítóskodott a faluban, amikor 1868. március 12-től kinevezték rendes tanítónak. Éppen ebben az évben lépett hatályba a népiskolai közoktatásról szóló törvény, amely 12 éves korig előírta a népiskolai oktatást a gyermekeknek.
Ugyan Szalóky Dániel sosem szerzett tanítói oklevelet, tanítói módszereivel mégis kivívta pályatársaitól a megtisztelő "tanítók tanítója" címet. Ahogyan egy japán közmondás is tartja: "Jobb egyszer látni, mint százszor hallani". Szalóky Dániel vezérelvei között ez eképpen szerepelt:

Meg is tett mindent, hogy tanítványai érdeklődését felkeltse a tudományok iránt. Az iskolán kivüli tanítást pedig hobbijával kötötte össze. Szabadidejében szeretett utazni; bejárta az akkori Magyarország szinte összes földrajzi- és történelmi helyszínét, és diákjaival is gyakran indult túrázni. Szalóky Dániel jó szervezőkészségét mutatja, hogy ezekre a szemléltető - oktató kirándulásokra minden esetben sikerült szállást és ellátást szerveznie az útjuk végcélján lévő iskolákkal együttműködve. Így vitte el a csokonyai diákokat a Balatonhoz vagy például Mohácsra is. Gondoskodott róla, hogy a kirándulások alkalmából a gyerekek "felfedezhessék" a tudományokat.
A Dráván gőzhajóra ültette őket, Pécsett a Misinai Kilátóról szemlélték a Mecsek hegyeit, majd a Zsolnay gyárban néztek körül, s végül a nagyobb diákokkal a tanító maga szállt alá a bányába, hogy az ottani munkát is tanulmányozhassák.

Aladár: A Dráván Gőzhajózási Társaság egyik gőzöse (1887-1896)
(A Hajóregiszter weboldal gyűjteményéből)

A szigetvári uradalomban a falusi diákok kipróbálhatták a telefon csodáját, és beszélhettek a 8 km-re lévő dencsházi iskolával. A kirándulásokra Szalóky Dániel énekekre, versekre tanította osztályát, mindig a kirándulás témájának megfelelően.

Saját utazásairól is szívesen mesélt az iskola falai között:

"Mikor én egy-egy tanulmányútról hazajöttem és a látottakról a térkép felmutatása mellett tanítványaimmal tájékoztattam, feszült érdeklődéssel hallgattak a földrajzból, történelemből, népisméből stb. bizonyára többet tanultak, mintha tankönyv köteteket magoltattam volna be velük. Hát mikor őket is megutaztattam, mennyire kellemesen s felejthetetlenül nyomódtak be lelkükbe a szükséges ismeretek."(3)

Egykori tanítványai később is örömmel emlékeztek vissza szeretett tanítójuk óráira. "Tanításait nem lehet elfelejteni, mert nem prédikációival, hanem élete példájával tanított." - mondta róla egykori diákja, Dr. Barakonyi László hatvanegy évvel azután, hogy Szalóky Dániel elhagyta a katedrát. (4)

Nem csak diákjai érdeklődését igyekezett felkelteni és folytonosan éberen tartani a tudományok iránt; már az iskoláskor előtt felkereste leendő tanítványait, hogy összeismerkedhessen velük. Az ellen kívánt tenni, hogy a szülők az iskolás kor előtt a tanító alakjával ijesztgessék gyermekeiket. Igyekezett már az osztályterembe lépés előtt megkedveltetni magát a gyermekekkel, és egy-egy ilyen látogatás során mindent megtett azért is, hogy egyben a szülőkkel is összeismerkedjen, és a község fejlődő kulturális életébe bevonja őket. Próbálkozásait rendszerint siker koronázta, s már az egészen apró gyerekek is ismerték és tisztelték Szalóky Dánielt. Egy általa mesélt történet szerint amikor egyszer az utcán játszó gyermekek mellett haladt el, az egyik megkérdezte a neki köszönőket:
- Ki volt ez az ember?
A többiek meglepődve válaszoltak:
-Te bolond! Nem ember az, hanem a tanító! (5)

A tanítói oklevél hiánya ellenére méltán népszerű tanítója lett Csokonyának. Tartotta a kapcsolatot a környékbeli és kirándulásai alkalmával a távolabb tevékyenkedő tanítokkal is. Kezdetben ő kereste fel őket, hogy tanítsák, az idő múltával pedig azok kérték fel Szalókyt, hogy tanulhassanak tőle.
1871-ben Csurgón részt vett a tanítóknak rendezett póttanfolyamon, melyen a Somogy megyei tanítók különféle témákban tartottak előadásokat. Szalóky Dániel az ekkor készített jegyzeteit rendezte, és adatta ki könyv formában "Tanulmányaim a Csurgón tartott póttanfolyam alatt" címen.

A könyv előszava

Neve eztán kezdett terjedni a tanítók között. Egy évvel a tanulmányok megjelenése után a falusi néptanító nagy feladatot kapott; a Közoktatásügyi Minisztérium őt bízta meg azzal, hogy látogasson el a bécsi világkiállításra, s tanulmányozza a tanügyi részleget. Szalóky Dániel eleget tett a feladatnak, gondosan készített beszámolóját az országos szaklapokban publikálta.(6)
Ezzel neve országosan ismertté vált.
Szülőfaluja, Nemesszalók még abban az évben hívta tanítónak, majd a tanfelügyelői állást is neki ajánlották, de egyik állást sem fogadta el.
Az 1873-as bécsi beszámoló után Szalóky Dániel már nem csupán szűkebb környezetében, hanem megyei és országos tanítói gyűléseken is tartott előadásokat. Néhány cím előadásaiból: "Jellemképzés a népiskolában"; "A tanító teendői a lábrakapott élvhajhász és anyagiasság ellen"; "A munka szeretete és a szeretet munkája a tanítóban"(7)

1877-ben Rinyaszentkirályon a tanítóknak tartott értekezleten olvasta fel "A közelgő zsinat és a tanítók" című értekezletét, melyben a református tanítók jogi és anyagi helyzetének javítását kérte. Ez az előadás, amely a szaklapokban aztán nyomtatásban is megjelent, nagy sajtóvitát váltott ki. Ellenzői éppen úgy akadtak, mint támogatói. Végül Szalóky tagja lett a presbitóriumnak és képviseltet kapott az egyházmegyei kerületi gyűléseken, sőt, a zsinaton is.(8)
Kitartó munkájának és jobbító törekvéseinek köszönhetően Szalóky Dánielt az Országos Református Tanítóegyesület Vezetőségébe is beválasztották, és – hogy az egyesületi ügyeknél jobban kéznél legyen – Debrecenben ajánlottak neki tanítói állást. Szalóky Dániel azonban sosem felejtette el, hogyan karolta fel és segítette őt Csokonya népe szegény, pályakezdő korában, és a felajánlást azzal utasította vissza, hogy még nem tudta megszolgálni a csokonyaiaknak azt a sok jót, amellyel akkor támogatták.(9)

Kép forrása: Dombóvári László: Szalóky Dániel 1845 - 1934.

A csokonyai iskola osztálytermében Szalóky Dániel először figyelt fel a kis Szabó István tehetségére; bíztatta, fejlessze szónoki képességeit.
A tanító igyekezete nem volt hiábavaló; az 1908-ban Nagyatádi Szabó István országgyűlési képviselő lett, majd sikeres politikai pályáján a földművelésügyi-, illetve a népgazdasági miniszteri széket is elfoglalhatta.

Nagyatádi Szabó István 1908 körül

Nagyatádi soha nem feledkezett meg róla, mennyit köszönhetett kedves tanítójának. 1906-ban versben köszönte meg a sok jót, amit diáktársaival Szalókytól kaptak. 1910-ben pedig, amikor a tanító nyugállományba vonult, bucsúztató ünnepségén a képviselő kezet csókolva fejezte ki háláját.

Szalóky Dániel maga is kiválló előadó volt. A csokonyai tanítói közgyűlésen mintatanítást tartott, a barcsi Tanítók Házában – ahol már 1900-ban felhívta a tanítók figyelmét a technikai fejlődés kihívásaira – "vonzó előadásával általános derültséget keltett s mélyen lekötötte a hallgatóság figyelmét." (10)

Valóságos ünnepnap volt Erdőcsokonyán 1906-ban, amikor egykori tanítványok, tanítótársai és a falu lakói nagy szeretettel köszöntötték fel Szalóky Dánielt tanítói pályájának 40 éves jubileumi ünnepségén. Vecsei József – ki személyesen nem tudott az ünnepségen megjelenni – versben köszöntötte fel az idős tanítót.

(A Somogy Megyei Levéltár archívumából)

Szalóky Dániel még 4 évig állt a katedrán, és munkálkodott az ifjúság tudásának csiszolásán. Végül 1910. szeptember 11-én nyugállományba vonult. De nyugodni sosem nyugodott meg teljesen; egész életében kereste a tennivalót, és ez idő alatt nem csak Erdőcsokonya kisdiákjait, hanem a falu teljes lakosságát művelte.