Az egykori János utca házai elkelő helynek számítottak a városban a vasútállomás és a városközpont közelsége miatt. Ebben az utcában épültek meg egymás mellett 20. század elején a kaposvári szecesszió legszebb villái. A 18. számú ház építtetője egy korabeli tehetős banki tisztviselő, Kótzián Emil volt, a Somogy Megyei Takarékpénztár Rt. későbbi igazgatója.1 Tehetős jövedelemmel rendelkezhetett, mert nevét ott találjuk a városi képviselő-testület azon tagjai között, akik a legtöbb adót fizették.2 Az épület elrendezése egy nagypolgári család lakásszükségletét elégítette ki, amit a későbbi tulajdonosok más funkciókra is jól tudtak hasznosítani. A szobák száma, elrendezése a korabeli villáknak megfelelő volt. Az előterében lehetett a fogadószint, innen nyílt két nagyobb helyiség. Az emeleti részen voltak feltehetőleg a család háló- és lakószobái.
     Egy városi legenda szerint Magyar Ede az épület tervezője, a kaposvári színház építésze, aki 1910 januárjában kezdte meg az építkezést a Rákóczi téren. Ennek ellentmondanak a levéltári adatok, amelyek közlik a János utca lakóinak 1910-ben rögzített névsorát.3 A Somogyi Hírlap 1911 októberében már arról tudósított, hogy elkészítik a János utca kövezését, s ezzel megszűnik a sár az utcában. Az újságban a lakosok névsorában ott található Kótzián Emil is.4 A villa építésze a legnagyobb valószínűséggel Himler Dezső fővárosi építész volt, aki 1904-től több éven keresztül Kaposváron dolgozott. A legszebb szecessziós házak az ő nevéhez fűződnek a Kontrássy utcában és a város több pontján. A szecesszió nemzeti irányvonalának követőjeként tevékenykedett.
     A villában a lakók gyakran váltották egymást. Hiteles forrás bizonyítja, hogy az 1919-ben kivégzett Lewin Samu (1855-1919) lakása itt volt, amikor Barcsról Kaposvárra érkezett. Lewin Samu az első világháború előtt könyvelőként dolgozott Barcson, itt ismerkedett meg feleségével, majd a család Kaposvárra jött. Lewin – a város jómódú polgári köreiben ismert személyiség – a Strasser és Kőnig gabonakereskedő cég kaposvári kirendeltségének főnöke volt a háború alatt.
     A villában később Vély György és felesége magángyermekorvos rendelője működött.
     Az államosítás után ebben a villaépületben kapott helyet a megyei könyvtár 1952 és 1964 között, az új könyvtár megnyitásáig. A kölcsönzői rész az utcai belépőből nyílt, mellette volt a raktár.5


A nagyobb alapterületű szoba volt az olvasóterem 12 hellyel.
A 232,16 m2 alapterületű lakást hamar kinőtte a könyvtár

November 7-re rendezett
kiállítás 1953-ban

A felirat: A "kultúra megbecsült nálunk, nem üres szó, hanem élő valóság"



     Enyhén hajlított formák jelennek meg az épület díszítéseiben, a szecessziótól a szögletes vonal távol állt.
     A természetből vett stilizált motívumok ritmikus összhangban állnak a műlakatos-alkotásokban és az épületornamentikában. A műlakatosmunkákat a századelő híres műlakatosa, Dausek Géza 26 éves korában készítette. Előtte többéves gyakorlatot szerzett budapesti, grazi, lvovi lakatosműhelyekben. Kaposváron 1906-ban nyitott közös műhelyt Károly István lakatossal. A segédlajstrom bejegyzése szerint "műhelyükben 1909-ben már 8-10 segéd is dolgozott".6 Kaposváron számos épülethez tartozó erkélyt, lépcsőkorlátot és kaput állítottak elő a műhelyében, sokat szecessziós díszítéssel. Az inasok, segédek tanítása szívügye volt. Egyik segédje vallotta: "Dauseknél szabadultam fel, amire büszke vagyok. Mikor később munkát kerestem, és látták az aláírást a segédlevelemen, minden különösebb kérdezgetés nélkül felvettek, egész jó fizetéssel."7
     Az épülethez tartozó kerítés már csak régi fotókon látható.



     Külön értéke az épületnek az eredeti színes ívelt és kör alakú üvegablak, amely a villaépítészet jellegzetes kísérője volt.
     A gazdagabb családok házain a század elején gyakran fordult elő a színes üvegablak, amely a belső térben levő berendezési tárgyakat, tapétát foglalta összhangba.




     Az üveg megjelenik a belső térben is. A 19. század végén, a 20. század elején a felül üveg, alul fa ajtó népszerű volt bejárati és belső helyiségek ajtajaként is, hiszen így a fény egyszerre több szobába is bejutott.8




     A bejárat melletti ajtó üveges betétje igényes iparművészeti munka. A szecesszió már indulásakor hirdette a tárgyak elkészítésénél az esztétikai igényességet. Ez vonatkozott a házakon megjelenő díszítésekre, a műlakatos- és üvegmunkákra, berendezési tárgyakra is. A művészet és a kézműves munka közötti határok eltűntek. Az anyag megfelelő megmunkálása művészivé tudta emelni a hétköznapi tárgyakat is.
     A megújítás eszménye azt hirdette: az élet maga legyen a művészet!
     A fény rávetül az üvegajtóra a külső ablak által, ezáltal színekben kezd játszani.


Vegyes technikával készült üvegablak, a mintát belehengerlik az üvegbe,
majd homokfúvással matt felületeket képeznek rajta

     "Ernst Haeckel (1834-1919) német biológus könyvei is hozzájárultak a művészet és a természet közötti kapcsolatok tudatosításához."9 Kunstformen der Natur (Művészi formák a természetben, 1899) című művében természeti formákat, növényeket, állatokat színes kőnyomatokkal illusztrált.(kromolitográfia) A természetet muvészi módon ábrázolta. A szecesszió dekoratív díszítéseit a tervezők növénytani ismeretekre alapozva készítették, ezzel szemben a geometrizáló irányzat már sematikusan ábrázolt. Amikor a gyári tucat-termékek sablonjai elterjedtek, akkor már az alkotások "művészeten kívülivé" váltak. Ezen villa esetében igényes iparművészeti munkákat láthatunk az épületen.

Az épület helyi védelem alatt áll

     A villa a szecesszió kedvelt sárga vakolatszínével készült, a 22. számú villához hasonlóan.
     A Somogy megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat működik benne 1964-től. (Felavatták az ország első TIT-székházát = Somogyi Néplap, 1965. január 5. 1. p.)
     A 70-es, 80-as években az épületben ismeretterjesztő előadások, rendezvények, találkozók zajlottak, klubok működtek. A megváltozott szükségleteknek megfelelően az intézmény a 90-es években új alapokra helyeződött. A fő profillá a nyelvoktatás vált. Jelentős kezdeményezés volt országos szinten a nappali rendszerű nyelvi képzés bevezetése s a TIT Alapítványi Középiskola és Szakiskola létrehozása. Közben 2001-ben az épület külső felújítása is aktuálissá vált. Az épület átalakítását Borbás Gábor tervezte. A sárga helyett a vakolás zöld színt kapott, az eredeti díszítések meghagyásával. Közben az épület belső felújítása során faburkolatokat készítettek a tantermekben, irodákban is.

A TIT 160 éves évfordulójára kiadott képeslap



Forrás:
1 Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, Arany J. Irod. és Nyomdai Műint., 1925. p. 133.
2 Somogy vármegye részletes címtára. Kaposvár, Weisner Radó Könyv- és Hírlapterjesztő Vállalat, 1922. p. 59.
3 SML. Nagyberki. Somogy megyei kataszteri gyűjtemény Kaposvár betűsoros névjegyzéke XV.12.
4 Kaposvár utcáinak kövezése = Somogyi Hírlap, 1911. október 28.
5 Varga Róbert: A kaposvári Megyei Könyvtár története, 1945-1960 és a Somogy megyei járási könyvtárak megalakulása. Kaposvár : Megyei és Városi Könyvtár, 2005. p. 28.
6 Szabó Tamás: Kaposvári műlakatosok. Kaposvár : Magánkiad., 2003. p. 37.
7 Lévai József György: Hölgyek, urak és csodabogarak. Kaposvár : Kaposvári Városszépítő Egyes., 2005. p. 115.
8 Cragoe, Carol Davidson: Hogyan értelmezzük az épületeket? : építészeti tanfolyam. Budapest : Scolar, 2009. p. 173.
9 Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Budapest : Corvina, 1988. p. 90.

Fotó:
Horváth András