2011

Bertók László: Pénteken vasárnap: versek.

Bp. 2010. Magvető 87 p. „Sokáig, hét évig írtam ezt a könyvet, pedig a pillanatról szól. Arról, amit nem lehet kikerülni, de mintha örökké tartana, meg arról, amelyik fölvillan és eltűnik, hiába kapaszkodsz bele. Néha úgy érzed, sikerült megállítanod, megjelölnöd, sőt, ott maradni benne valameddig, de máris jön a következő, amely magával sodor vagy lehagy….Egyszer csak hetvenöten lettek. Pillanatkák, így hívom őket.” Ez a kötet a vései születésű kölő újabb összegzése, fanyar-ironikus vallomása. A három ciklusra osztott kompozíció tizenkét sorosai a szabad verses „hosszúkák” gondolati melléktermékeiként születtek. A cím az öregedésre utal, a múló idő kíméletlen jelzései. Valami hetyke, mégis fojtottan tragikus hang, a halálfélelem és az életkedv egyszerre jellemzi e különös, bravúros alkotásokat.
Értékes, szép kötet, minden versszerető olvasónak jó szívvel ajánlható.
 

Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár: a zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára.1900-1950.

Kaposvár, 2010. SMMI. 333 p.  A szerző egy már letűnt társadalmi réteg, az uradalmi cselédség, a zselic(ség)i uradalmi cselédek nyelvhasználatának a jellemző szavait tartalmazó szótárt tett le az asztalra. Eperjessy munkája egyedülálló, megismételhetetlen. Ilyen szótár eddig még nem készült, és már nem is készülhet, mert: az „Elűnt világból nem születhetnek sem szavak, sem szógyűjtők, sem hagyománykutatók.” Ez a szótár a regionális szótár és a szakszótár sajátos ötvözete. Eperjessy otthonosan mozog ebben a nyelvi világban. Teheti, mert valójában ő is ebből a rétegből, cselédségből származik, és egyetemi tanulmányai során néprajzi és nyelvtudományi ismeretekkel gazdagodott, amelyek őt alkalmassá és hivatottá tették e munka elkészítésére.
A tulajdonképpeni cselédszótár az 1960-as években készült és 1971-ben állt össze. Azóta a dialektológia sokat fejlődött. Ezért, a mai regionális lexikográfiai elváltozásoknak, a korszerű minősítőrendszer követelményeinek, ajánlásainak részben tesz eleget. A jelen szótár célja, ha kevésbé korszerű formában is, hogy az utókornak átörökítse a cselédvilág nyelvi sajátosságait, és a köznyelv, az irodalom, a nyelvtudomány, a művelődéstörténet, mint forrás meríthet belőle.” A szavak olyanok, mint a hírnökök. Mindazt a jót és rosszat elmondják, ami abban a közösségben honol, amelyben élünk.”(Tamási Áron) 2 a szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből.” (Kosztolányi Dezső)
 

Rozsos István: Három könyv a hitől, az életútról, a hivatásról.

Pécs, 2010.Oboler Kft. 223 p. A Tisztelt Olvasó három önmagában is kerek, de tárgyánál fogva egymással összefüggő könyvet talál e kötetben. „Aki ezt a művet írta, az kegyelem állapotában volt.” „A hatalmas ismeretanyagra támaszkodó írás az elmélyülést, kitartást és hűség talentumát mutatja” - olvashatjuk a véleményeket igazságügyi orvos-szakértő kollegáktól. Dr. Rozsos István emeritus professzor, főigazgatói tanácsadó szakmai munkássága számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült. Kaposvár Megyei Jogú Város díszpolgára most papírra vetette gondolatait. Keresi a választ a „Mi az ember?  kérdéskörre. A keresztény szemlélet szerint ítéli meg a történelem fázisait. Szerinte az ember nem a véletlen terméke, hanem Isten teremtménye és választott munkatársa. „Az egy sebész útja Magyarországon” című könyv a szerző életútját, példamutatását, az orvosi hívatásról írt fejtegetéseit tárja elénk. „A judícium és kompetencia jelentősége a 21.században” című vázlatot elsősorban a fiatal kollegáknak szánja Rozsos professzor. Olyan szellemiség tükröződik belőle, amely az életre való felkészüléshez nélkülözhetetlen. A Hitről, az Életútról, a Hivatásról.
Ajánlom mindazoknak, akik kíváncsiak a gyógyító orvos és a lelki békét hirdető jelképes párbeszédére.