2007

Bertók László bibliográfia.

   Összeáll. Köpflerné Szeles Judit. Kaposvár : Megyei és Városi Könyvtár, 2007. 110 p. (A kaposvári megyei könyvtár igazgatóhelyettesének könyve a vései születésű, 1965 óta Pécsen élő költő, író, szerkesztő eddigi életművét a lehetséges teljesség igényével kísérli meg számba venni. Közli a gyűjteményes munkákban napvilágot látott publikációk adatait is, s külön fejezetet szentel a megzenésített és az idegen nyelven megjelent Bertók-verseknek. Valamint a róla szóló könyveknek, tanulmányoknak, a neki ajánlott költeményeknek, prózai alkotásoknak... A tulajdonképpeni bibliográfiát használati útmutató, a költő művészetéről szóló Csűrös Miklós-tanulmány részlete, rövidítésjegyzék, valamint Bertók László vázlatos életrajzi kronológiája vezeti be. A névmutatóval is ellátott kötet, melynek borítóját Lajta Gábor festményének reprodukciója díszíti, bizonyára nélkülözhetetlen segédeszköze lesz a Kossuth-díjas költő munkásságát feldolgozó irodalomtörténeti műveknek.)

Draveczky Balázs: Leletmentés Somogyországban.

   Budapest, 2007. 224 p. (A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum 2003-ban elhunyt igazgatójának írásaiból összeállított kötet nemcsak a pályáját Kaposváron kezdő muzeológus-történész-gasztronómusnak, a közkedvelt "Balázs mesternek" állít emléket, hanem valódi kincsesbányát jelent a somogyi helytörténeti érdekességek kedvelőinek is. A hat nagyobb tematikus egységbe rendezett cikkek a régészet világától a megye, Kaposvár és a Balaton-vidék históriáján keresztül a somogyi népköltészetig kalauzolják az olvasót, miközben olyan egykori tudós lokálpatriótákat is bemutatnak, mint Beszédes József, Kunffy Adolf, Gönczi Ferenc vagy Rippl-Rónai Ödön. A fő fejezeteket a témához illő receptek "fűszerezik", a szerző széleskörű érdeklődését és tudását jól reprezentáló és Draveczky Balázs cikkeinek rövid bibliográfiáját is tartalmazó gyűjteményt pedig gazdag fekete-fehér képmelléklet zárja.)

Hivatal Nándor - Tömösváry Tibor: Belső-Somogy szelleme : lóháton a fekete gólyák földjén

   Somogyfajsz : Somogy Természetvédelmi Szervezet, [2007]. 96 p. (A szerzők egy lovas túra útvonalára fűzik fel azokat az élmény- és ismeretgyöngyöket, amelyekből ez a különösen szép kivitelű könyv összeáll. A keretet adó lovas túra a negyedszázada alapított Somogy Természetvédelmi Szervezet eddig megtett útjának bemutatására is alkalmat kínál. A fényképalbumot a természeti értékeket, illetve a helyi természetvédelem múltját bemutató - és angol fordításban olvasható - szöveges részek, valamint egy térképvázlat teszik még értékesebbé, a hosszabb-rövidebb tájékozató anyagokat pedig jól kiegészítik az informatív képaláírások. A képes-szöveges természetjárás állomásai: a Nagyberek, Boronka, Petesmalom, Mike, Csokonyavisonta, végül pedig a Dráva. A rendkívül szép természetfotók gyűjteménye egyben lírai-helytörténeti vallomás arról, hogy miképpen kellene együtt élnie a természettel az embernek, Somogyban is.)

Horváth János: Rippl-Rónai

   Debrecen : TKK, [2007]. 95 p. (A kaposvári múzeum művészettörténésznek legújabb könyve a világhírű kaposvári festőművész pályáját - életét és piktúráját - választotta tárgyául. A párhuzamosan három nyelven - a magyar mellett német és angol fordításban is - olvasható fejezetek olykor az eddig megjelent műveknél mélyebb bepillantást engednek Rippl-Rónai József sorsába és művészetébe. Ez a világ tehát továbbra is elemezhető, tanulságokra vezetően tanulmányozható. Az előszó megfogalmazása szerint: "Ahány festői korszak, annyi stílusbeli megújulás, annyi önmagán történt felülemelkedés. Ettől oly őszinte, emberi és nagyon rokonszenves a Rippl-Rónai-képek világa. Egy szerető család vonzásában élt művész összes motivációit és energiáit kutatja a szerző." A nagyalakú, tárgyához méltó kivitelű könyv képanyaga különösen szép és informatív: a művész életének fotódokumentumai váltakoznak festményeinek színes reprodukcióival. A kötet használati értékét a képek és a felhasznált irodalom jegyzéke is növeli.)

Kéki Kálmán: Mozi-emlékek : emlékezés és mozitörténet.

   Kaposvár : Kéki K., 2007. 138 p. (A kaposvári Megyei és Városi Könyvtár munkatársának könyve két eltérő hangulatú, stílusú és szerkesztésű, tartalmában azonban összecsengő részből áll. A kötet első fele emlékdarabkák kaleidoszkópja. "Barátok, filmek, gyermekkorom és életem eseményei idéződnek vissza, ha egy-egy mozira gondolok" - vallja a szerző, aki az irodalmi igénnyel megírt fejezetek után teljesen más műfajra vált: a könyv második felét egy jegyzetelt, helytörténészi alapossággal összeállított, 1899-től 2006-ig ívelő mozitörténeti kronológia tölti ki, amely természetesen nemcsak a mozis szakma múltjának-jelenének, hanem Kaposvár művelődéstörténetének is metszetét adja. A kis formátumú, ízléses kötet számos lírai fejezete és históriás része a mozik, a mozizás "ürügyén" arról is beszél, hogy milyen volt élni az utóbbi évtizedek - a kései Kádár-kor és a korai demokrácia - Kaposvárán.)

Lévai József György: A kaposvári cigányzenészek históriája : és egy elbeszélés.

   Kaposvár : Kaposvári Városszépítő Egyes., 2007. 97 p. (Az ismert kaposvári helytörténész-újságírónak ez a könyve eredetileg pályamunkának készült: a szerző most továbbépítette és kiegészítette anyagát, amely így a hatodik darabja lett a Kaposvári történetek című könyvsorozatnak. Ez a könyv a város kultúrtörténetének egy sajátos területét járja körül, amely a múltban szerves része volt a kaposváriak mindennapi - és persze ünnepi - életének. "Számos kiváló muzsikust adott Kaposvár az országnak, nem egy közülük világhírnévre tett szert" - írja a szerző, aki nem is palástolt nosztalgiával beszél a 19-20. századi cigány muzsikusok életéről, teljesítményéről. Olyan - immáron legendás - prímások elevenednek meg a dokumentumértékű fekete-fehér fényképekkel is gazdagított kötet lapjain, mint Barcza József, Rigó Jancsi vagy Tóki József. ( A Kaposváron játszó cigányzenekarok jegyzékét is közlő könyv a témához minden szempontból illő elbeszéléssel zárul.)

Sipos Imre: Üldözöttek találkozása : a németek kitelepítése és a felvidékiek betelepítése Somogydöröcskén

   Miklósi : Szt. János Apostolról és Remete Szt. Pálról Nevezett Közösség, 2007. 75 p. (Az ismert szerzetes-helytörténész könyve, amely a 20. századi történelem által megnyomorított életű emberek - régi és új döröcskeiek - elbeszélése alapján készült, a kis somogyi falu második világháború utáni históriájából és lakóinak sorsából kiindulva egyetemes érvényű igazság kimondásához jut el: "Az emberi hatalomvágy olyan ördögi kört gerjeszt, amelynek következtében milliók sorsa változik meg." Egy döröcskei sváb és egy felvidéki magyar egymás mellé állított "párhuzamos életrajza" a diktatórikus hatalom által szülőföldjük elhagyására kényszerített európai emberek sorsának példázata. A kis formátumú kötetet számos dokumentumfotó teszi még értékesebbé. S a 140. zsoltár szavaival megfogalmazott tanulság, amelyet a szerző mottó gyanánt is idéz: "Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől!")

Szijártó István: "Nemet mondani a pusztulásnak"� : Papp Árpád költői világáról

   Keszthely : Balaton Akadémia, 2007. 105 p. (A Balaton Akadémia könyvek sorozatának 66. darabjaként megjelent kötet nem vállalkozik a Kaposváron élő költő, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő és tanár munkásságának irodalomtörténeti alaposságú összegzésére, hiszen a hetvenéves Papp Árpád életműve naponta gazdagodik. Számos régebbi vagy újabban megjelent irodalomkritikát, jegyzetet fog viszont csokorba, így próbálja elhelyezni - európai irodalmi dimenzióban - a sokoldalú pedagógus-szerző helyét. A könyv első, nagyobbik felét ezek a kisebb - egyébként nem megjelenésük sorrendjébe rendezett - írások töltik ki. Második részét pedig fotók, levelek és egyéb dokumentumok gyűjteménye foglalja el, köztük nem egy irodalomtörténeti értékű - és nem mellesleg igen jó minőségű - színes fényképfelvétellel.)

2008

Csonka Endre: A szerencse fiai

   Csonka Endre: A szerencse fiai. A szerző magánkiadása. 2008. 146 p. "Legtöbb ember, ha elér egy idős kort, visszatekint és leírja röviden életútját." E gondolatokkal kezdi Csonka Endre: A szerencse fia című könyvét. Különös, tarka, változatos élet áll a szerző mögött. Élete első fele: Budapest, Odessza, Kijev, Dombóvár, Kaposvár. Gyermekkor, iskolaévek, kamaszkor, és 1943. október 4.: a Nádasdy laktanya. Majd újabb állomás: 1945. január 15., hadifogság a Szovjetunióban, a szögesdrót mögött. Négy év után a szabadság érzése leírhatatlan. Micsoda öröm volt számára meglátni az első magyar határőrt, vagy olvasni a magyar betűket, látni a határállomást jelző Záhony táblát. Az "újjászületés napja," - gondolta Csonka Endre, és akkor még nem tudta, hogy itthon az újrakezdés is tartogat, rejteget sok-sok meglepetést /pl. a kuláküldözést/. A szerző életének második fele is érdekes, egyben rendkívül tanulságos. Húsz évig dolgozott a Kaposvári Textilműveknél, 18 évig a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalatnál, mint középvezető. Két munkahely, és természetesen a családalapítás. A könyv második részében erről az időszakról olvashatunk kis humorral fűszerezett történeteket. A sokoldalúság, az élet hozta helyzetekhez való alkalmazkodás, a talpon maradás akarása.Erről szól Csonka Endre élete. Az egyéni életút bemutatása egyben tükrözi a szerző saját generációjának élethelyzetét, Magyarország XX. századi történetét. Hogy kiknek szól ez a könyv? Azoknak, akik ebben az életútban szereplők voltak, és azoknak, akik érdeklődnek e korszak - kisemberének" élete iránt: vajon ki, hogyan bírkózott meg az élet kihívásaival? A könyv melléklete: a korabeli sajtóanyag idevonatkozó része.

Fülöp Gyula: A vadász és a nők avagy Szenvedélyek közelebbről

   Fülöp Gyula: A vadász és a nők, avagy a szenvedély közelebbről. /Pusztazámor / : NNMK. /2002/ 162 /16/ p "Az emberi természet számára különleges ajándék egy egészséges vonzalom a különböző "istenáldotta" szenvedélyek iránt. Többek között megemlíteném a vadászatot vadra és �nemesvadra.�" ... "Azok az emberek, akik a természetben sohasem látták a hajnalt, akik nem lopakodtak az erdő vadászösvényein az év különböző évszakaiban: akik nem szagolták a föld illatát, és nem hallották az ujjongó madárkoncertet a tavasz szalonkavárós pitymallásakor: akik a nádasban kötésig vízben állva - szúnyogok legnagyobb örömére - még csalisíppal nem hívtak vadrécét: akik ködös szeptemberi hajnalon a földi lét lassú derengésében álló ősbükkösben nem látták és hallották � a bőgő szarvasbika száján kitoluló gőzzel együtt felszabaduló -, a szerelmi vágy, harag, égető tűz belső kényszerordítását: akik nem látták a hasig érő porhóban rohanó vaddisznó hóeke módjára történő csörtetését, azok a földi lét egy fontos, évezredes elemét zárták ki életükből." Ki értheti meg ezt a szenvedélyt, amely sugárzik a sorokból?! Csak az, aki maga is ezt teszi. Benne él a természetben, zsigereiben érzi, igazi "Vadász". Természetesen a vadász is férfi, mint, ahogy a férfi is vadász. Erről szól a mű, és a történetek kavalkádja illusztrálja, hogy milyen vadász a férfi , és milyen férfi a vadász. A könnyed, szórakoztató stílusú könyvet azoknak is ajánljuk, akiket még nem vezérelt, nem érintett meg a vadászösztön.

Vonyó Anita: Orci

   Vonyó Anita : Orci. Orci: Önkormányzat. 2008. 296 p. A helytörténeti kutatás manapság divatossá vált. Falukrónikák, városmonográfiák sora jelent meg, amely segít megismerni szülőhelyünk gazdag múltját, az ott élő emberek életmódját. Múlt, jelen együtt él tovább. Tisztelgés az elődöknek, összefogás és üzenet a jövő nemzedékének. Ebbe a sorba illeszthető Vonyó Anitának, a Somogy Megyei Levéltár munkatársának nevével jelzett falutörténet, szociográfia. Alapos, feltáró, hiánypótló könyvet tarthat az olvasó a kezében, amely részletesen áttekinti a település történetét, foglalkozik a falu mindennapjaival, jelképeivel, sportéletével és már-már elfeledett hagyományaival. Áttekintve a fejezeteket, a könyv szerkezetében hangsúlyosabb Orci XX. századi történetének bemutatása. A könyv egyik pozitívuma, hogy igen jól használható a helytörténeti kutatásban: a " Neves orciak " című rész, amely nemcsak felsorolja a község híres szülőtteit, de rövid biográfiával is szolgál. A könyv teljességre törekvő, közli a levéltári forrásokat, megnevezi az adatszolgáltatókat, az internetes oldalakat és bőséges, gazdag a felhasznált irodalomjegyzék is. Hivatkozásai pontosak, követhetőek, a szöveg fekete-fehér képekkel illusztrált. A mellékletben is gazdag a képanyag, amely színében igazodik a falu történeti változásához, fejlődéséhez: a múlt fekete-fehér, a jelen színes. A teljességhez tartozik, hogy a könyvben szerepel egy hosszú "köszönő- lista," a szponzorok névsora, és dicsérjük meg Halász Imre lektori munkáját is. Hogy kiknek ajánlhatjuk? Minden érdeklődőnek! Mindazoknak, akik valamilyen formában kötődnek Orcihoz, és kíváncsiak Somogyország egyik, a megyeszékhely vonzáskörzetébe tartozó 557 lélket számláló falura.

2009

Farkas Judit: Szavamat adom

   Farkas Judit: Szavamat adom. Kaposvár: Búvópatak Alapítvány 2008. 157 p. Dr. Farkas Judit neve nemcsak a szakmai berkekben ismert, személyét szűkebb hazájában is tisztelet övezi. Jogász, publicista, lapszerkesztő. Írása megjelenik a Poliszban, a Pannon Tükörben, és a kaposvári Búvópatak című kulturális folyóiratban. Sokoldalú írásművészet jellemzi. Ezt igazolja most megjelent könyve. A mű válogatás, több műfajt képviselő írásokat tartalmaz Farkas Judit interjúiból, recenzióiból, beszédeiből és szépírói munkáiból. Az első rész /Egy kaposvári polgár gondolatai/ azt a hat beszédet tartalmazza, melyek személyiségének, alapítványi, lokálpatrióta, kórházi és munkatársi világába adnak bepillantást. A második fejezet /Bátorítást meríteni földi dolgainkhoz/ beszélgetéseket foglal magába, ahol a megszólalók között orvosokat és művészeket találunk. A harmadik fejezet /Markazit, hegyi ásvány, szürke pala/ öt könyvismertetővel gazdagítja az eddigieket. A negyedikben / Keretek/ pedig a szerző három novelláját ismerheti meg az olvasó. Ajánlom azoknak, akik hisznek a szó erejében , és mindazoknak, akik vallják: érdemes küzdeni. "Hogy van a világon jó és szép, és ezek az értékek tisztán felismerhetők és elkülöníthetőek az ocsmánytól és a gonosztól, hogy van remény és szeretet, hogy jobbra fordulhat még hazánk sorsa, és sohasem sem szabad föladni, hogy érdemes élni."

Gyócsi László: Apátság a várhegyen: történelmi olvasókönyv

   Gyócsi László: Apátság a várhegyen: történelmi olvasókönyv. Bp. Szerző 2008. 112 p. Ismert szerző, ismert témájú könyvét vehetjük kézbe. Immáron a nyolcadikat. Lehet még újat írni Somogyvárról, s annak fő nevezetességéről, a Kupavárról? - tehetnénk fel a kérdést. Gyócsi László, a megszállott kutató, író a most megjelent könyvével válaszol: igen. A szülőföldről, és annak múltjáról, történelmi értékeiről írni mindig nagy kihívás. A szerző most is nem tudományos, hanem ismeretterjesztő, de irodalmi-történelmi értéket hordozó művel ajándékoz meg bennünket. Történelmi olvasókönyv lapjait lapozhatjuk. Korábban megírt regények fejezeteiből válogathatunk, Koppány vezérrel és István királlyal találkozhatunk, újabb gondolatokkal, ismeretekkel gazdagodhatunk. A könyv olvasmányos, érdekes történeteket mesél el, miközben nyomon követhetjük a történelmi emlékhely feltárásának, kialakításának eseményeit. Így összegezhetjük Gyócsi László új könyvének értékeit. Ajánlom a múlt, a történelem iránt érdeklődőknek, a helytörténészeknek pihentető olvasmányul, és mindazoknak, akik lokálpatrióták, akik, Somogyváron élnek vagy oda látogatnak.

Puskás Béla: Határtalan barátság

   Puskás Béla: Határtalan barátság. Kaposvár: Testvérvárosi Baráti Kör Közhasznú Egyesület 2008. 80 p." Kaposvár Megyei Jogú Város jól működő aktív testvérvárosi kapcsolatokkal rendelkezik. Ezek a kapcsolatok jelentősen felértékelődtek Magyarország európai uniós csatlakozásával, hiszen a csatlakozott országok polgárainak európai integrációja kiemelt helyet foglal el az EU törekvései között"- vallja a könyv előszavában városunk polgármestere, Szita Károly. A Kaposvári Testvérvárosi Baráti Kör, mint civil szervezet 1997-ben alakult meg, és azóta fáradhatatlanul, kitartóan tevékenykedik. Célja: megismertetni velünk más nemzetek - angol, német, francia, olasz és mások - kultúráját, szokásait, művészetét, történelmét, és az országok természeti szépségeit. Kapcsolatotokat építhetünk, nyelvet tanulhatunk. A színes palettáról válogatva gazdagodhatunk. A könyv, amelyet az olvasó kézben tart városunk testvérvárosait, a köztük, a velük kialakult kapcsolatokat mutatja be. Pillanatképek a bontakozó barátságról, a közös útról. Életképek, emlékek, találkozások. Színes fotók, újságcikk másolatok, vallomások, emlékezések teszik teljessé a kötetet. Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Az egyesület jelenlegi és jövőbeni tagjainak. Mindazoknak, akik a múlt iránt érdeklődnek. Mindazoknak, akik még hisznek az emberi kapcsolatokban. "A barátsággal � sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását." /Cicero/