Takáts Gyula életpályája

Születése és gyermekkora

Takáts Gyula 1911. február 4-én született Tabon, apai nagyapja házában. A Takáts család földje vesztett lápafői közbirtokos család volt, a majdani költő nagyapja alapított férfiöltöny-készítő kisüzemet és üzletet. Édesanyja Mocsy Lenke, az igali ügyvéd Mocsy Lajos leánya, édesapja, idősebb Takáts Gyula bár iparos-kereskedő családba született mégis a tanári hivatást választotta. Két testvére volt, fivérével Takáts Emillel kiskorukban rengetegszer barangoltak a somogyi természetben, s később a Vitorlás a berken című regénye e közös emlékeknek tanúja. Babuskának becézett kishúga tizenkét évvel Gyula születése után jön a világra. A szárnyait próbálgató költő egyik első versét neki írta Kicsi húgom címmel.

Takáts Gyula Tabról kiskorában került Kaposvárra, amikor apját a megyeszékhelyre helyezték a polgári iskolába történelem és testnevelés szakos tanárnak. A későbbi iskolaigazgató fia az Egy flóbertpuska története című ifjúsági regényében emlékezik meg róla. A kisiskolás Gyula a Donner városrészi Sétatér utcai elemi iskolában, illetve az Anna utca és a Fő utca sarkán található központi állami elemi iskolában töltötte kisdiák éveit 1917 és 1921 között. Középfokú tanulmányait Somssich Pál reálgimnáziumban végezte, 1929-ben érettségizett.

A művész Takáts Gyula

Takáts Gyula későbbi művészi pályafutása sorsszerűnek is mondható. Az Életünk folyóirat Takáts Gyula-különszámában (2011/2. szám) írásban közölt, a Somogyi Arcképek riportsorozat keretében Lőrincz Sándor által készített 2004-es interjúban így vallott a költő: „Édesanyám mesélte, állítólag tabi nagyanyám, aki 6-8 nyelvet beszélt perfekt, azt mondta a kiságyamnál: édes lányom, művész lesz a fiad, mert hosszú, göndör hajjal született.” Habár verseit igen korán, már középiskolás korában közölték a helyi napilapok, Takáts Gyula kezdetben festőművésznek készült. A tizenéves ifjú művész rajzait édesapja mutatta meg Rippl-Rónai Józsefnek, aki olykor magán-rajzórát is tartott a fiatal tehetségeknek. A neves festő tanítványává fogadta Gyulát, mestere hatására tért át az akvarellfestészetről a pasztell és a zsírkréta használatára. Rippl-Rónai szárnyai alatt barátkozott össze Martyn Ferenccel is, akinek majdan Takáts számos művének borítóképét is köszönhetjük. Takáts Gyula életpályája során festőművészként is igen tevékeny volt, műveit a Nemzeti Galériában is kiállították, szíve mégis a költészet felé húzta. Laczkó András a költőről írt életrajzában azzal magyarázza költészetét, hogy szóval Takáts Gyula olyasmit fejezhetett ki, amit rajzzal és festészettel nem tudott megvalósítani: bemutathatta a vonalak és színek mögötti világot. A középiskolás költő versei az 1920-as évek közepétől a Somogyi Újság vasárnapi mellékletében jelentek meg, majd országos ifjúsági folyóiratokban, illetve a rádióban is felolvasták költeményeit. Rajzai és festményei képkiállításokon szerepeltek. Példaképének Berzsenyi Dánielt vallotta.
Ugrás a lap tetejére

Egyetemi évei

Felsőfokú tanulmányait 1929-ben kezdte meg a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkarán és tanárképzőjén. Történelem és földrajz szakon tanult, mellette filozófia és művészettörténet előadásokat is hallgatott. Költészetére igen nagy hatással voltak a pécsi évek. A pécsi kiskocsmákban, egyetemi folyosókon és könyvtárakban komoly irodalmi élet zajlott a felolvasásoknak és az ifjú tehetségek közti eszmecseréknek, beszélgetéseknek köszönhetően. A neves, polihisztor irodalmár, Várkonyi Nándor szárnyai alatt nívós irodalmi kör jött létre: Fülep Lajos, Kardos Tibor, Dénes Tibor, valamint Takáts Gyula és évfolyamtársai: Weöres Sándor és Tatay Sándor. A pécsi kiskocsmai irodalmi életnek állít emléket Takáts 1937-es A pécsi Flórián kocsmában című verse. Takáts, Weöres és Tatay irodalmi folyóiratot terveztek alapítani, álmaikban a saját alkotógeneráció fóruma jelent meg, ám ez a lap, az Öttorony nem valósult meg, pedig Weöres már kérte a beköszöntőt Babits Mihálytól. A kudarc nem szabott gátat a tehetségeknek, sőt Pécs elősegítette a kapcsolatfelvételt Babitscsal, vagyis a Nyugattal, a korabeli irodalmi élet központi alakjaival. 1931-ben és ’32-ben Grazban is hallgatott előadásokat, majd 1934-ben szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját földrajz, geológia és filozófia tárgykörökben. Doktori értekezését A somogyi Nagyberek címmel, gyermekkora meghatározó tájáról írta. A tanárképzőt középiskolai történelem-földrajz szakos tanári oklevéllel fejezi be. Pécsi évei alatt kezdenek megjelenni írásai a Magyar Minerva és a Napkelte című folyóiratokban.
Ugrás a lap tetejére

Takáts Gyula, tanár és költő

Az egyetem után öt évig nem kapott hivatalos tanári állást, ezért óraadóként vállalta a tanítást a kaposvári községi szakirányú iparostanonciskolában 1935-től 1938-ig, és a Felsőkereskedelmi Iskolában 1936-ban és ’37-ben. Az iskolai adminisztráció mellett – két osztály osztályfőnöki teendőit is ellátta – heti 16 órában tanította az irodalom, a történelem és a számtan rejtelmeit a fiataloknak.

Ekkortájt, 1935-ben jelent meg első verseskötete Kút címmel, a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság kiadásában, amely fontos szerepet játszott Takáts Gyula teljes életpályája során. A Társaság vezetőségében olyan tanáremberek álltak, mint Biczó Ferenc, vagy Merényi Oszkár, akik felkarolták és támogatták a fiatal írókat. Biczó Ferenc a harmincas években Pannon Múzsa Könyvtára címmel sorozatot indított e célból, ennek első kötete lett a Kút. Babits Mihály javaslatára a kötetről Radnóti Miklós írt recenziót a Nyugatban (1935/8. szám). Radnóti így írt a műről: „érdekes adaléka a magyar irodalomban és irodalompolitikában újabban lábrakapó decentralizációs törekvéseknek s egyben figyelemreméltó bizonyítéka az ujjászülető dunántúli irodalmiságnak”. Vilcsek Béla is írja irodalomtörténeti tanulmányában (IN: Életünk 2011/2. szám), hogy Takáts Gyula tudatosan maradt hű a dunántúli hagyományokhoz, szembe ment a korabeli „trendekkel”, úgy döntött, távol marad a korabeli irodalmi élet központját jelentő fővárosi irodalmi élettől. Takáts Gyula második verseskötete két évvel később követte a bemutatkozást Kakuk a dombon címmel, szintén a Berzsenyi Társaság kiadásában. A harmincas évek derekán a költő rendszeresen levelezett kortársaival, odafigyelt a korabeli irodalmi és művészeti folyamatokra, irányzatokra, művekre és alkotóikra. A levelezés folyamatosan beépült esszéibe, kritikát és tanulmányt is ekkoriban kezdett el rendszeresen írni.

A népi kultúra igen meghatározó Takáts Gyula költészetében, gyermekkora szerves részét tették ki a somogyi népművészet tárgyi emlékei. Értelmiségiként is foglalkoztatta a téma, saját szemével látta a harmincas évek magyar agrárkérdéseinek hiányosságait. Takáts a paraszti Magyarország megteremtésének lehetőségein gondolkodott, ezért tanulmányútra indult Finnországba, hogy megismerje a helyi parasztok életmódját és gazdálkodását, s így a külföldi tapasztalatok alapján javaslatokat tehet hazai változtatásokra. Ekkortájt csatlakozott a Márciusi Front nevű politikai és szellemi mozgalomhoz. 1937 és 1941 között munkatársa a Kelet Népe című szépirodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóiratnak. Művészetére és életére az irodalmi mozgalmakon felül hatással volt a Balaton, pontosabban az 1937-ben anyai örökségből elkészült fonyódi Takáts-villa, ahol nyarait töltötte. Fonyódi éveinek fontos hozománya Egry József festőművészhez kötődő mély barátsága, valamint itt ismerkedett meg későbbi feleségével, a pécsi Szabó Ilonkával.
Ugrás a lap tetejére

A Nyugat harmadik nemzedékének költője

Takáts Gyulát Radnóti recenziója ismertette meg a Nyugat olvasói, és a szélesebb értelemben vett hazai irodalom számára. A költő Babitscsal 1937 tavaszán találkozott először. Vilcsek Béla irodalomtörténész szerint Takáts kötődése Babitshoz, s magához a Nyugat folyóirathoz lazának tekinthető, a költő a folyóirat szellemiségét nem tudta teljesen magáénak tudni, Babits első közlésre azt a Takáts-verset választotta ki, amelyhez ő a legkevésbé kötődött. Takáts Gyula maga ezt a korai személyes és alkotói érési folyamatot a „Babits Mihállyal való viaskodásnak” nevezte az 1973-as kaposvári centenáriumi ünnepségen. (Vilcsek, Életünk 2011/2.) Az ellentétek ellenére 1938-tól megjelentek írásai a Nyugatban, valamint a Magyar Élet című havilapban. 1939-ben megjelent Május című verseskötete, valamint tagja lett a pécsi Janus Pannonius Társaságnak, írt a Pécsi antológia 1939 című gyűjteményes kötetbe is.

1939-ben kinevezték tanárnak Munkácsra az Árpád Fejedelem Gimnáziumba. Itt Babits javaslatára foglalkozni kezdett az antik görög kultúrával. Egy évvel később visszahelyezték Kaposvárra, egykori középiskolájában, az állami Somssich Pál Gimnáziumban folytatta tanári hivatását. Írásai 1940-től az Élet és a Híd című folyóiratokban is megjelentek.

1941-ben a rangos Baumgarten-díjjal tüntetik ki, megjelenik a Családfa helyett című verseskötete, ugyanebben az évben elhunyt Babits Mihály, s a Nyugat is megszűnt. Takáts Gyula is munkatársa volt a Nyugat szellemi örökségét továbbörökítő Magyar Csillagnak, valamint kaposvári szerkesztője a Sorsunk című lapnak. Mellette írt a Délibáb, az Írott Kő és a Magyar Út című folyóiratokba. Ebben az évben kezdett levelezésbe pécsi alkotótársával, Csorba Győzővel. Levelezőtémájuk a Janus Pannonius Társaság, a Sorsunk és a Magyar Csillag folyóiratok voltak. Baráti körükhöz tartozott az egyetemről ismert Várkonyi Nándor és Kaposvárról Kanyar József levéltáros. 1942-ben megjelent a Diárium Könyvtár sorozatában Vágják a berket című kisregénye, amely pályája korai novellakísérleteitől eltekintve első nagyobb volumenű prózája volt. Ekkortól Takáts a Diárium munkatársaként is tevékenykedett. A következő évben Hold és hárs című verseskötete került kiadásra, írásait leközölte a Forrás című folyóirat. A háború pusztítása természetesen Takáts Gyulára is hatással volt. Pomogáts Béla írta Otthon a világban című kötetében, hogy verseinek drámai zengése a háború hatására tragikus pátosszá alakult. Úgy vélte eljött „ama végső, pusztító óra”, amelytől a népi mozgalom költői mindig is rettegtek. Pomogáts szerint, azonban Takáts Gyula nem a sorsszerűséget okolta a pusztításért, hanem a nemzet közönyét, téves történelmi tudatát és hibás kollektív reflexeit. Ebből a reménytelenségből tört elő Takáts Gyula háborút követő költészete.
Ugrás a lap tetejére

Kaposvár örökbefogadott költője

1945-ben megjelent következő regénye, a Polgárjelöltek a népi írók kiadója, a Püski Sándor-féle Magyar Élet gondozásában. A mű egy évvel korábban jelent volna meg, ám a háború közbeszólt és elhúzódott a kiadás. Ekkortól munkatársa a Magyarok című folyóiratnak. 1946-tól fizetés nélküli szabadságot kért a kaposvári gimnáziumtól, hogy minden idejét az alkotásnak szentelhesse. Tagjává vált a Magyar Írók Szövetségének, valamint ősszel megválasztották egyik szívügye, a háborús szünet után újjáalakult Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnökévé. 1947-ben megjelent Se ég se föld címmel újabb verseskötete, május 28-án Kaposvár város „örökbe fogadta” mint költőt. Hároméves időtartamra a város az egyik legmagasabb fizetési osztályban alkalmazta azért, hogy alkothasson. Az „örökbefogadás” előzménye az volt, hogy a Magyar Helikon kiadó felkérte a Függetlenségi Frontba tömörült pártokat, hogy az irodalom és a művészetek támogatása érdekében javasolják egy nehéz körülmények közt élő író, vagy művész anyagi támogatását. Kaposvár Takáts Gyulát választotta, aki alkotói éveiben leköltözött a Balatonhoz. Itt teljesedett ki barátsága Egry Józseffel és Kassák Lajossal. 1947-48 során fél évet a Római Magyar Akadémia vendégeként Olaszországban járt tanulmányúton Csorba Győzővel, költészetére is nagy hatással volt a mediterrán táj.

1948-ban kezdett levelezésbe egykori somssichos tanítványával – akinek az 1943/44-es tanévben osztályfőnöke volt – Fodor Andrással. Korábban is tartották a kapcsolatot, segített fiatal barátjának közelebb kerülni az irodalmi és művészeti élethez. Bemutatta Fodort Egry Józsefnek, Tatay Sándornak, Szabó Lőrincnek és Csorba Győzőnek. Bevonta a Berzsenyi Társaság munkájába és rendezvényeibe. Májusban Takáts és Kanyar József közösen szerveztek emléknapot Berzsenyi 172. születésnapjára, szeptemberben Takáts Gyula a Somogyi Hírlapban közreadta Az emberekhez című versét a Balatonszárszón megrendezett országos József Attila emléknap keretében. 1949 februárjában Csokonai-emlékestet szervezett a városháza dísztermében, májusban kinevezték a kaposvári Somogy Megyei Múzeum élére. Az „örökbefogadás” két éve alatt Takátsnak alkalma volt egy igen mély, sok baráttal gyarapodó művészeti és személyes kapcsolatrendszer kiépítésére.
Ugrás a lap tetejére

A harmónia időszaka

Takáts Gyula múzeumigazgatóként egyik legfontosabb feladatának mestere, Rippl-Rónai József kultuszának ápolását tartotta. Ennek nyitányaként indítványozta, hogy a múzeumot is róla nevezzék el. Ez végül az ’50-es évek elején történt meg, majd 1961-tól az intézmény hivatalos neve Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága – Rippl-Rónai Múzeum lett. A Rippl-Rónai kultusz fenntartása mellett tárlatokat szervezett a megyeszékhelyen és több helyen is Somogyban.

1953-ban Kaposváron összeházasodott Szabó Ilonkával, Loncikával, akivel 24 évig voltak házasok. 1955-ben megjelent Az emberekhez címmel önálló és Egry Józseffel közös munkában készült Vízitükör című műve. Egry többször is közreműködött könyvborítóinak megtervezésében, ahogy Martyn Ferenc és Würtz Ádám is. A képzőművészek alkotásait elősegítette, hogy Takáts Gyula tipográfusként is megállta a helyét: köteteinek színvilágáról, a különböző illusztrációkról és képekről határozott elképzelése volt. Ugyanebben az évben a költő tagja lett a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának.

1956-ban feleségével közösen felépítették Balatongyörök mellett, Becehegyen a „remete lakot”, ahogy a költő unokahúga, Parill Orsolya nevezte emlékkönyvében az északi parti szőlőskertet. Takáts Gyula maga így beszélt a Somogyi Arcképekben a birtokról és a kerti munkáról: „A becehegyi szőlőt azért vettem, mert rám a szőlő nevelő hatással volt. A szőlő ugyanis megköveteli azt, hogy az ember éljen és dolgozzon abban a tájban, ahova letette élete esztendőit. Nemcsak a szépet jelenti, hanem munkát is, mert az én kertem egy aránylag sivár, mészköves terület volt.” A hasznos szép jelzővel illetett költészetének fő ihletét jelentette Becehegy. „A szépnek olyan ereje van, mint a szélnek vagy a világot hajtó energiáknak. Az ember alkotta-csinálta a verset is. Fontos, hogy hasznos legyen, hiszen aki a szépet megismeri, annak más lesz élete folyamán az alkotókedve. A mű pedig, amit létrehoz, szebb lesz, mert rossz ízléssel rossz munkát lehet csak csinálni. Azért hasznos a szép mint energia, mert általa tökéletesebb munkát végezhetünk.” – mesélte Gyula bácsi a 2004-es interjúban költészetének mibenlétéről. Becehegyen a magyar irodalmi élet színe-java megfordult, kézzel írt bejegyzéseiket őrzi Bacchus könyve. Takáts Gyula így emlékezett vissza féltve őrzött vendégkönyvére: „Egy-egy Berzsenyi-vers idézésével kerültünk közelebb egyrészt Berzsenyihez, másrészt az irodalomhoz azokkal, akik meglátogattak. Az egész magyar irodalom megfordult nálam…”

1957-ben tagja lett a magyar PEN Clubnak, megjelent a Színház az „Ezüst kancsó-ban” című regénye, valamint a magyar íróküldöttség delegáltjaként Prágában és Pozsonyban járt. A harmónia korszakának első verseskötetei 1958-ban a Mézöntő és a Rózsává lett róka voltak. Munkatársa lett a Jelenkor folyóiratnak, majd 1960-ban a József Attila-díj II. fokozatával tüntették ki. Egy évvel később megjelent Virágok virága című verseskötete, valamint egy tanulmánykötete Képek és versek útjain címmel. 1963-ban napvilágot látott Kinek könnyebb? című novelláskötete, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban pedig kiállítást szerveztek színes rajzaiból. Feleségével közösen 1964-ben Dalmáciába, 1965-ben pedig Görögországba indultak tanulmányútra. Pomogáts szerint a görögországi út hatására költészetének korábbi derűs, harmonikusabb hangvételét, bölcselkedő, „görögös”, tragikus látásmód váltotta. '65-ben válogatott verseskötete jelent meg Évek, madarak címmel, Dalmáciában készített rajzaiból kiállítást rendeztek a kaposvári Rippl-Rónai és a szolnoki Damjanich múzeumban. Múzeumigazgatóként 1964-től nyugdíjazásáig szerkesztette a Somogyi múzeum füzetei című sorozatot. 1967-ben megjelent ifjúsági regénye az Egy flóbertpuska története, ezt egy évvel követte a Villámok mértana című verseskötete és balatoni halászregéje, A tündérhal és a háló. Ugyanebben az évben a Magyar Írók Szövetségének küldöttjeként Bulgáriába utazott. 1970 decemberében Kaposvár város művészeti díjának I. fokozatát kapta, a rá következő évben kiadták Vitorlás a berken címmel második ifjúsági regényét, valamint újabb tanulmánykötete jelent meg Egy kertre emlékezve címmel. Ebben az évben fogadta díszpolgárrá szülőhelye, Tab nagyközség, valamint kitüntették a Munka Érdemrend arany fokozatával. A múzeumigazgatói posztot is végleg Becehegyre cserélhette 1971-es nyugdíjazásakor.

1973-ban, Kaposvár centenáriumi évében a megyeszékhely is díszpolgárává fogadta, s újabb két verseskötete jelent meg: a Sós forrás és a Dorombol a Hold. A magyar íróküldöttség tagjaként ezúttal Belgrádba látogatott. A következő három évben bejárta Olaszországot, előadásokat tartott Varsóban, valamint Párizsba is volt alkalma ellátogatni. 1975-ben a József Attila-díj I. fokozatával tüntették ki, valamint kiadták Száz nap a hegyen című verseskötetét. 1976-tól a nívós Somogy című folyóirat főmunkatársaként tevékenykedett, verseskötete jelent meg Fogadj be világ címmel, valamint kiadták Hódolat Berzsenyi szellemének című vegyes verses- illetve tanulmánykötetét. 1977-ben a megyei tanács művészeti díját ítélték neki, illetve a Magyar Írók Szövetségének küldöttjeként Leningrádban, Helsinkiben és Lahtiban járt. Ebben az évben hunyt el felesége, amely súlyos csapásként véget vetett a harmóniának életében és költészetében. Az életpálya derekát jelképező korszak utolsó kötetei a Vulkánok, fügefák című versgyűjtemény volt 1978-ban és A harmónia keresése című gyűjteményes kötet 1979-ben.
Ugrás a lap tetejére

Takáts Gyula kései munkássága

Felesége halálát követően Takáts Gyula továbbra is a becehegyi kertben és tájban érzi otthon magát, azonban a harmónia elveszett gyászában. Ezt elsőként 1980-as A semmi árnyéka című verseskötete jelképezi. Ebben az évben ugyan újranősült, közel húsz évig Horváth Stefánia volt hű társa, azonban gyásza nem hagyta el, továbbra is első feleségét sirató válogatások láttak napvilágot. Festészete is megváltozott, új, csak a lényegre összpontosító stílusában képei szikárakabbá, jelszerűbbé változtak. Versgyűjteménye is jelent meg Százhúsz vers címmel. 1981-ben a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést kapta, majd 70. születésnapján, Kaposváron, a megyei könyvtár előadótermében ünnepi esten köszöntötték, amelyet a Magyar Rádió hangszalagon és képmagnón egyaránt rögzített. Ezzel párhuzamosan színes rajzaiból kiállítás nyílt. Kimondani című verseskötete is megjelent.

1981 decemberében Váci György könyvkötőmestertől apró, szép kötésű könyvecskéket kapott ajándékba, amely naplószerű jegyzetelésre serkentette a költőt. Takáts Gyula kellemes természetét reprezentálja első bejegyzése: „Mestertől kaptam, remek könyv, de lesznek-e hozzá méltók a jegyzeteim” (1981.12.01.). Az 1981 decembere és 1984 decembere között keletkezett bejegyzések méltó lenyomatai az 1980-as évek első felének hazai közállapotáról. A kézzel írt bejegyzések, hosszas munkával kötetbe szedve 2005-ben jelentek meg. 1982-ben folytatódott gyászát feldolgozó műveinek megjelenése a Helyettük szóljál című verseskötetével. Egy évvel később kitüntették a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának nagydíjával, majd 1984-ben kiadták Helyét kereső nemzedék. Költők levelei 1934-1949 címmel korai pályafutása során kortársaival folytatott válogatott levelezését. A rejtett egész című verseskötete is megjelent. 1985-ben Tükrök szava – Betűk arca címmel megjelentek jegyzetei, válaszai, vallomásai. Megkapta a Déry Tibor-díjat is. Ekkoriban teljesedett ki filozofikus költészete. 1986-ban jelent meg Felhők Árkádiából című versgyűjteménye, kitüntették a Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval díszített Csillagrendjével, majd egy évre rá Más távlat címmel következő gyűjteményes verseskötete is megjelent. Takáts Gyula munkaereje és szorgalma a 80-as és 90-es években sem lankadt, megújult költészete mellett esszéket, tanulmányokat, memoárokat és naplójegyzeteket is kiadott.

A nyolcvanas évek derekán már elkészült egy nagyobb ciklusnyi Csu Fu-vers jelezve Takáts Gyula költészetének utolsó nagy korszakát: Drangalag világát. A versekben szereplő költő – Csu Fu – akinek szülőföldje Drangalag egy személyben testesíti meg Takáts Gyula mesterét és tanítványát. Keleties neve tükrözi a költő vonzódását a távol-keleti kultúrához. Csűrös Miklós írásában olvasható, hogy Drangalag fogalma először egyik 1983 februári naplóbejegyzésében tűnt fel, kezdetben a kisvárost és a vidékiséget jelentette, amely később alakult egész világra kiterjedő kritikai tablóvá. Takáts Gyula így vélekedett Drangalagról és Csu Furól: „Arról érdemes beszélni, hogy a kozmoszban élünk, az alkotónak pedig meg kell teremteni a saját mikrokozmoszát. Ha nem ebbe a világba helyezi be műveit, akkor azok csak versek maradnak. A saját magunk teremtett világ a legfontosabb, mert tágítható, hiszen nincsenek fizikai és földrajzi határai. Ezt a birodalmat én Drangalagnak neveztem el. Benne él Csu Fu, aki a szépre és igazra figyel. Esetenként Csu azonos a költővel, ám van, amikor ő szemléli a költőt” (Vilcsek IN: Életünk, 2011/2. szám). Az első Csu Fu-kötet, a Kövül az idő 1989-ben jelent meg, ezt követte a Szonettek a Styxen túlra 1990-ben, valamint a Versek Drangalagból 1991-ben. Ez utóbbi kötetének megjelenési évében kitüntették a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével, valamint a Kossuth-díjjal. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. 1993-ban külön kötetben jelent meg Csokonai Somogyban című tanulmánya, majd ’94-ben Az igazi poézis keresése címmel Berzsenyi Dániel-tanulmánykötete is külön kiadásra került. Újabb válogatást adott közzé verseiből Az innen és a túl címmel. 1995-ben Somogyért kitüntető címet kapott, egy évvel később a 85. születésnapjára jelent meg Csu és Drangalag című verseskötete. Takáts Gyula költészete és irodalmár tevékenysége mellett helytörténeti érdeklődést is tanúsított. Írt Kötcse monográfiájába, távoli rokonáról, a néhai Mocsy Antal (1791-1864) polihisztor Phaedrus-fordítóról, akit irodalmi tevékenysége kötött a somogyi kistelepüléshez. 1997 és ’98 során több kiállítást is rendeztek rajzaiból Rajz és líra címmel. Közreadta levelezését Martyn Ferenccel 1999-ben, majd Fodor Andrással 2007-ben és Csorba Győzővel 2008-ban.

2001-ben, 90 éves korában új versekkel jelentkezett Már Drangalag viszi című kötetében. A következő évben a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, amelynek a költőt örökös elnökévé választották, kiadta Emlékek életrajza, esszék, visszaemlékezések című monográfiáját, amely a megelőző tizenegy év írásaiból szemezget. 2004-ben a Somogy Televízió portréfilmet készített róla Lőrincz Sándor közreműködésével a Somogyi Arcképek sorozat keretében. 2005-ben a Kaposvár és Somogy megye támogatásával megalapította a Takáts Gyula Irodalmi Alapítványt, fiatal somogyi írók és költők anyagi támogatása céljából. Kiadásban napvilágot látott Bacchus könyvének hasonmáskiadása és megjelent külön kötetben 80-as évekbeli naplójegyzeteinek gyűjteménye Öt esztendő Drangalagban címmel. A költő tizennégy részes cikksorozatként már 2003-tól közreadta feljegyzéseit a Somogy című folyóiratban Naplójegyzetek egy majdan megírandó életrajzhoz címmel. 2007-ben megjelent utolsó verseskötete, a végső kérdéseket is feszegető Hol is a Volt. 2008-ban tustollal utolsó rajzait vetette papírra, november 20-án hunyt el 97 éves korában, figyelemreméltóan teljes alkotói pályát hagyva örökségül, fókuszában Somogyországgal, Tabbal, Kaposvárral, Fonyóddal és a Balaton-felvidéki Beceheggyel.
Ugrás a lap tetejére

Felhasznált irodalom

• BERZSENYI DÁNIEL IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG: Takáts Gyula Emlékház weboldala. Letöltés időpontja: 2015. február 11.


• CSŰRÖS Miklós: „A teljes részei” : Írások Takáts Gyuláról. Pécs : Pro Pannonia, 2009. 158 p.


• CSŰRÖS Miklós: A pécsi Flórián kocsmában : Száz éve született Takáts Gyula. IN: Életünk 2011/2. p. 36


• KÖPFLERNÉ SZELES Judit: Takáts Gyula bibliográfia 1992-2002. Kaposvár : Megyei és Városi Könyvtár, 2003. 72 p.


• LACZKÓ András: Keressük a Heszperidák kertjét! : Pályaképvázlat Takáts Gyuláról. Kaposvár : Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1996. 193 p.


• LŐRINCZ Sándor: A „hasznos szép” költője. IN: Életünk 2011/2. p. 4-11.


• MAGYAR JÓZSEFNÉ: Takáts Gyula bibliográfia, 1981-1991. Kaposvár : Megyei és Városi Könyvtár, 1991. 44 p.


• MAGYAR JÓZSEFNÉ: Takáts Gyula bibliográfia. Kaposvár : Palmiro Toiglatti Megyei Könyvvtár., 1981. 124 p.


• PARILL Orsolya: Takáts Gyula. IN: Somogy hivatalos honlapja. Letöltés időpontja: 2015. február 11.


• PARILL Orsolya: Takáts Gyula, 1911-2008. Kaposvár : Berzsenyi Dániel Irodali és Művészeti Társaság, 2011. 16 p.


• POMOGÁTS Béla: Otthon a világban : Írások Takáts Gyuláról. Kaposvár : Somogy Megyei Levéltár, 1986. 64 p.


• RIPPL-RÓNAI MÚZEUM honlapja: Bemutatkozás. Letöltés időpontja: 2015. február 11.


• SZIRTES Gábor: A száz éve született Takáts Gyula emlékezete. IN: Ötnegyed. Pécs : Pro Pannonia, 2012. p. 84-88.


• SZIRTES Gábor: Takáts Gyula, a naplóíró : Váraltan ajándék: Öt esztendő Drangalagban. IN: Ötnegyed. Pécs : Pro Pannonia, 2012. p. 68-75.


• VASS Norbert: Levélbe írt nemzedék. In: Életünk 2011/2. p. 39-44.


• VILCSEK Béla: A Takáts-legendárium : Takáts Gyula és Babits Mihály. IN: Életünk 2011/2. p. 26-32.

Ugrás a lap tetejére
Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár (2017.11.23.)

A fejlécben szereplő montázs az alábbi képek felhasználásával készült:
Takáts Gyula portréja (bal oldali) IN: Bertalan Béla [szerk.]: Emlékkönyv Tab fennállásának 800 éves évfordulójára. p. 15.
A költő 1964. aug. 20. keltezésű a Becehegyen készült balatoni látképe: IN: Takáts Gyula - Kálmán Imre Múzeum (Siófok): Rajz és líra : Takáts Gyula kiállítása. Verzó.
Takáts Gyula portréja (jobb oldali) IN: Csányi László: Takáts Gyula világa. Címoldal.