Az 1910-es években a vasútállomásról érkező utasok a János utcán végigmenve egy kis emelkedővel járó sétával érték el a fényes kávéházzal, nagyvárosi kényelemmel berendezett szállodát. Talán bosszankodtak is a szálló városfejlesztési szempontból "hibás" elhelyezésén! A Kisgazda és Kisiparos Takarékpénztár Rt. tulajdonában levő 78 szobával rendelkező szálloda építtetője Szarvas Imre földbirtokos volt.      A szálloda 1911-ben épült Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula budapesti építészek tervei szerint. (Gerle János - Kovács Attila - Makovecz Imre: A századforduló építészete. Budapest, Szépirod. Kvk., 1990. 252. p.) A Kármán-Ullmann építészpáros a bécsi szecesszió rangos hazai képviselőjének számított, székház, bér- és üzletházépítő tevékenységet folytattak.      A kaposvári útikönyvekben Baumöhl Leó szerepel az épület tervezőjeként, aki a Turul Szálló építkezését vezette, s akinek saját tervezésű lakóházában ma a Corsó étterem működik.

A "vidék legszebb kávéháza" címet érdemelte ki a kaposváriak körében az 1910-es években

Z. Soós István rajza az épületről

Turul szálloda

A kétemeletes, városképileg igen hangsúlyos épület a szecessziós banképületekkel azonos jellegű formaalakítást nyert. A vele szemben levő banképülettel egységesen megkomponált lezárást ad a Fő utca cityhez tartozó részének, a város korzójának.1      Igaznak bizonyult az újságíró állítása: "Az épületek mestereinek tökéletes, sikerült munkáját évszázadokon keresztül fogja hirdetni Kaposvár város egyik legszebb épülete: a Turul."      "Tünemény, fény, pazar kényelem" - e szavakkal illették a szállodát a sajtóban megnyitása alkalmából. (A Turul szálloda megnyitása.= Somogyi Hírlap, 1911. szeptember 3. p. 3.)

Somogyi Hírlap, 1911 szeptember 3.

Az épület díszítései Borovitz Imre műköves- és kőfaragómestert dicsérik. A szecesszió jellegzetes hajlékony vonalai, indái, virágai jelennek meg a nagyterem díszítésein.

A francia Emile Gallé ezt írja a szimbolikus díszről 1900-ban:      "Az ornamentikában tehát a szimbólum a világító pont a lombozat és az arabeszkek csendes, szándékolt jelentéktelensége közepette. A szimbólum figyelmet kelt, s ezzel színre lép a gondolat, a költészet, a művészet. A szimbólum olyan pont, amelyben eszmék konkretizálódnak.      ...A természet szeretetével jár együtt a szimbolizmus: a mindenki által kedvelt, mindenkihez közel álló virág mindig fontos és szimbolikus szerepet fog játszani az ornamentikában..."

A 300 fős tükörteremben zajlottak és zajlanak ma is a híres Dorottya-bálok 1960-tól. Egyéb rendezvényeknek is (koncertek, kiállítások, konferenciák, esküvők) méltó színhelyéül szolgál.

A padlástér felett ábrázolt női fejek a legszebbek a városban az építészek szerint

Az épület nevét a tetején levő turulmadárról kapta. A magyarság első nemzeti jelvénye a turulmadaras zászló volt. Az ország fennállásának ezeréves évfordulója alkalmából az ország több pontján emeltek emlékművet, amely a turult kiterjesztett szárnyú sasként ábrázolta.2 A szecesszió magyaros elemeinek sorában a turul úgy jelenik meg, mint a levegő fenséges királya. Ez az ősi szimbólum az épület tetejére helyezve összeköti a földi világot az égiekkel. Volt idő, amikor a Dorottya Szálló tetején a turul helyett vörös csillag állt (1951-ben került le az épületről a turulmadár). A mostani turul Torma János munkája. (Táncsics Gimnázium tanára)

A szálloda és a kávéház a módosabb polgárság és a nagybirtokos réteg találkozóhelye volt. A földszinten kávézó, biliárdterem, a pincében étterem üzemelt. A kávézó állandó vendége volt Rippl-Rónai József, aki tárlatot is rendezett itt. Öccse, Rippl-Rónai Ödön a Turul Szálló éttermében művészasztalt tartott fenn. A kellemes időtöltéshez hozzájárult, hogy a kávéházba naponta húsz-harminc bel- és külföldi újság járt, amelyeket különleges újságtartón lehetett olvasni. "Minden napilap fogantyúban végződő két léc közé szorult, s e lécekből drótok ágaztak ki, hogy az újság azokon feküdjön, s így az olvasásra kényelmes felületet nyújtson"3

A Turul-Asztaltársaság Dausek Géza műlakatos mester elnökletével ülésezett az épületben. A társaság főleg iparosokból tevődött össze, akik barátságos összejöveteleket tartottak hetente. 1925-ben ruhával és élelemmel segítették a város rászoruló családjait.

Kép a Somogyi Társaság című hetilapból (1924. 17. p. 3)

A híres cigányprímás, Szimpliciusz (Barcza József) és zenekara muzsikált a közönségnek.      "Rippl-Rónai József kezdeményezésére 1912-ben nagy ünnepséget terveztek Szimpliciusz működésének negyvenéves évfordulójára. De hálátlan volt Kaposvár közönsége. Azok, akiket negyven éven keresztül szórakoztatott, még arra sem méltatták, hogy elmenjenek a Turul kávéházban megrendezett ünnepségre"4

A háború kitörése után a cigányzene hangulata is megváltozott a Turulban. A hallgató nóták helyett a klarinéton hirtelen szólalt meg egy "HRECCS" tónus, s utána következett a Radetzky-mars.      Később Tóki klarinétos fájdalmas kurucdalokat fújt. A közönség egyre jobban gyérült. "A zenekar hosszas szüneteket tartott, s a beállt csöndben, ahogy a vendégek újságjaikat fordították, a lapok száraz zizegésükkel kísérteteket kergettek. A prímás tervtelenül állt ilyenkor a cimbalom előtt, s mutatóujja körmével azon egy magasabb hangot megpendített. Mintha egy éles rágcsáló vinnyogott volna valami üres hombárban, úgy hatott e hang."5

1911-ben a Turul Szállóban rendezte meg a Kaposvári Krajcáregylet a Nyugat c. folyóirat irodalmi estjét. Igazi nagy esemény volt ez, amelyről a Somogyvármegye is beszámolt (A krajcár-egylet estélye = Somogyvármegye, 1911. december 12.)      Itt barátkozott össze Móricz Zsigmond és Rippl-Rónai József Ignotussal és Szép Ernővel, közösen tartott felolvasóestjüket a közönség "hálás elismeréssel és figyelemmel" fogadta. Móricz e kávéházban írta híres riportját 1919-ben a somogyi termelőszövetkezetről Rügyfakadás címmel.

Rippl-Rónai József a kor neves irodalmi személyiségeiről - köztük barátjáról, Móricz Zsigmondról - is készített festményt. A Turulban kötött művészbarátságnak csak Rippl-Rónai halála vetett véget.      Móricz a Nyugatban búcsúzott tőle. (Móricz Zsigmond búcsúja Rippl-Rónai Józseftől = Nyugat, 1927. 23.)

A városba érkező neves irodalmi, művészeti személyiségek is a Turul Szállóban vendégeskedtek (Kodály Zoltán, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Tamási Áron).      Köztük volt Móricz Zsigmond, aki Latinca Sándor meghívására érkezett újra a városba 1919 áprilisában.      A Somogyi Vörös Újság 1919. április 23-án beszámolt arról: a Turul Szálló nagytermében tartották 1919. április 22-én este a Szocialista Párt taggyűlését. Tóth Lajos, a megyei direktórium egyik vezetője ismertette a budapesti Munkástanács felhívását. Majd a gyűlés végén határozatot hoztak: mindenki jelentkezzen a Vörös Hadseregbe.6

A lépcsőkorlát és a lift Scholcz Gyula és Noficzer Ferenc, az asztalosmunka Szarka János munkája. A liftet a Ganz-gyár készítette. Ez eredeti, csak a sodronykötelet cserélték ki. A város első liftje itt működött.

A bárrész és a nagyterem üvegablakai az 1975-ben történt felújítás során készültek. A vonal, a fény és a szín játéka esztétikai egységbe foglalja a teret, hangulatot teremt. Ezért szívesen használják különleges alkalmak, esküvők rendezésére

Az épület a 2. világháború után a Béke Szálló nevet kapta. Az idők során az épület megkopott, elhasználódott. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat 1975-ben ötvenmillió forintot költött a felújításra. A kivitelezést a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat végezte. A szálló új neve Hotel Dorottya lett. Az átalakulás után bisztro, drink bár, hangulatos sörkert fogadta a vendégeket.1989-ben a Surján Völgye tsz az Állami Biztosítóval közös akcióban megvette a szállót, s 1991-ben újból felújították az eredeti külső meghagyásával. A padlástérben 25 luxusszínvonalú szobát, az 1. és 2. emeleten irodákat, a földszinten üzleteket terveztek. 1992-ben a kivitelezési hibák javítása miatt a szálloda bezárt. 2001-ben a helyreállítás ismét napirendre került, a patinás, régi szálloda átalakult. Régi fényében a Dorottya = Somogyi Hírlap, 2001. augusztus 9. p. 5.

A Hotel Dorottya felújítása 2011-ben az eredeti szecessziós épület stílusjegyeinek megőrzésével történt a modern kor igényeinek megfelelően. A múlt század elején a "vidék legszebb szállodája" elnevezést kapta az épület a korabeli újság szerint, de erre a címre a felújított szálló épülete is méltó!

Forrás: 1 Zádor Mihály: Kaposvár : Budapest: Műszaki K., 1964. p.227. 2 Endrey Antal: Nemzeti jelvényeink. S. l. : Boldogasszony Szövetség, é. n. p. 3., 5. 3 Bernáth Aurél: Így éltünk Pannóniában. Budapest : Szépirod. Kiadó, 1978. p. 379. 4 Lévai József György: A kaposvári cigányzenészek históriája és egy elbeszélés. Kaposvár : Kaposvári Városszépítő Egyes., 2007. p. 48-49. 5  Bernáth Aurél: i.m. p. 410. 6  Mészáros Károly: Adalékok a Somogy-baranyai 44. vörös dandár történetéhez = Hadtörténelmi Közlemények. 1966. 1. p. 25. Irodalom:    Elkészült a Dorottya. In. Somogyi Hírlap, 1975. február 6. p. 3. Fotó:    Horváth Péter    Horváth Vera Anna