A kaposvári szecessziós középületek egyik "gyöngyszeme" a Kaszinó. Az Esterházy utca szép villái közül az egyik épület.      "A Kaposvári Nemzeti Kaszinó a város legelőkelőbb társadalmi egyesülete volt. Tagjai sorában ott látjuk a vármegye mindenkori szellemi és születési előkelőségeit, a vármegyei arisztokráciát és köznemesi osztályt."1 1838-ban alakult Kaposváron.      Zádor Mihály szerint: "A kapitalista város tipikus épületfajtája volt az úri réteg Nemzeti Kaszinója."2 Az Esterházyaktól vásárolták meg a telket a Nemzeti Kaszinó tagjai összejöveteleikre 1899-ben. A Korona Szállóban bérelt helyiségekben tartották rendezvényeiket, de kezdettől fogva tervezték saját épület létesítését. (Saját ház, vagy bérlakás? (Kaposvár, 1902. november 6.)

1902-ben nyilvános pályázatot hirdetett a vezetőség a kaszinó épületének tervére. Az első díjjal kitüntetett tervet anyagi okokból nem tudták megvalósítani. Ezután 1908-ig nem történt semmi, amikor is dr. Szaplonczay Manó igazgató Fejér Lajos és Ritter Ignác budapesti műépítészekkel kidolgoztatott egy tervet. A megvalósítás meghaladta az egyesület anyagi erejét. Közben a Korona Szálló bérlete is lejárt, s a tagdíj emelése nélkül a bérletet nem tudták fenntartani. Végleges döntés született az épület megvalósítására.

Az épület homlokzati tervrajza

A kaszinó folyosóján márványtábla hirdette dr. Szaplonczay Manó ügybuzgó munkáját

"Szaplonczay Manó dr. igazgató a kaposvári mérnök- és építészegylet kaszinótagjait kérte fel, hogy az adott építési programot vázlatos tervben akként oldanák meg, hogy az építés a Somogy megyei takarékpénztár által kilátásba helyezett 80 000 koronás kölcsön s a kaszinó 8000 koronát kitevő építési alapjából megvalósítható legyen. A bemutatott vázlatos tervek közül a választmány Molnár Endre építész vázlatait fogadta el, s megbízta őt annak kidolgozásával."3 A kaszinótagok új otthona 1911 decemberében készült el, megnyitó ünnepélye rangos esemény volt a városban. (Somogyi Hírlap, 1912. január 3 - 4)

Scholz Gyula és Noficzier Ferenc műlakatos igényes munkáin a szecesszió geometrikus vonalai és stilizált növényi díszítései jelennek meg.

A Nemzeti Kaszinó csúcsdísze az egykori másolata

Borovitz Imre kőfaragó Azbesztcement, Pala- és Cementárugyárában szobrászati munkákat is készítettek. A "Nemzeti Kaszinóhoz készített reliefje csak régi képeken látható. Állítólag az 1950-es, 60-as években távolították el."4      Az épületen dolgozó mesterek neve említést érdemel: Farkas László szobafestő, Domián Lajos kőművesmester, Taky Ferenc (1874-?) villanyszerelő, Boldog János (1878-?) ácsmester, Hierman (Kun) Károly díszműbádogos. A főbejárati ajtó az egyik legfoglalkoztatottabb kaposvári asztalosmester, Szarka János műve.      Márffy Emil főrendi tag 1000 Ft kamat nélküli kölcsönt ajánlott föl a kaszinó számára, aki ezen kívül a hozzá tartozó park berendezését, a tekepályát, a kert és a termek bútorait is fedezte, mindezt azért, hogy a "helyiségekben a társadalmi együttérzés ápoltassék".5

A kaposvári Nemzeti Kaszinó épülete az 1910-es években. Az épület külseje egy úrilak jellegét viselte magán.

A nagyterem ma is táncos rendezvények színhelye

Korabeli leírás az épületről: "A helyiségek 75 négyzetméter alapterülettel, architektonikusan kiképzett falsíkjával, kiugró erkélyeivel, ízléses festésével és berendezésével a kaszinótagoknak a legkellemesebb otthont nyújtják."6      "A hallból két nagy szárnyas ajtón át a nagyterembe lépünk, mely egyszerű és ízléses architektonikus tagozása és festésével, összhangzatos stukmunkáival, a falsíkokra illesztett pompás belga tükörtábláival, karzatépítményeivel köti le a szemlélő figyelmét, nappali világítása a színes üvegezetű ablakokon át kellemes hatású, de ha este a plafon stukrozettái 2500 gyertyafénnyel felgyulladnak, a hatás még fokozottabbá válik."7

A díszes épületben hall, könyvtár, olvasóterem, igazgatósági és szolgaszoba, biliárd-, kártyázó- és társalgóterem kapott helyet. A "buffet-szoba" mellett tálalóhelyiség volt, amelyet lift kötött össze az emeleti konyha tálalójával. A földszint ruhatári folyosójáról az udvar felől a lépcsőházon át az udvarra és a parkba lehetett jutni. Az udvari traktusban a hölgyek számára toilette-et és kényelmi helyiségeket rendeztek be.

A szecesszió több szállal kapcsolódott a nőiséghez. A lágy, hajlékony, kecses vonalak az ideális nőt idézték. A választékos színek és formák esztétikuma a női lélekhez kapcsolódott. Báltermekben, homlokzatokon gyakran fordultak elő női fejek, alakok hangulatos növényi díszítésekkel.

A századforduló villaépítészetében különleges helyet foglalt a festett üvegablak. Hordozhatott szimbolikus, metaforikus jelentést, felidézhette a természeti elemeket formájával. Az üvegalkotás minden esetben a fényhez kapcsolódott. Színei a naptól ragyogtak, vagy a belső világítás keltette életre az üveget.

Két nagy botrány is fűződik az épülethez. "Egy álarcosbálkor Bakai főhadnagy, a későbbi nyilas áldozat női ruhába öltözött, és a bál nagy részét a nők öltözőjében töltötte, nem így dr. Ladocsay Károly, a Somssich Gimnázium földrajztanára, ki Hitlernek álcázta magát akkor, a barna ingesek árnyékában. Nem is maradt sokáig a kisvárosban, meg sem állt Amerikáig."8

Az épület helyi védelem alatt áll

A falépcső eredeti alkotás az 1910-es évekből. Szarka János készítette

Az ötvenes években egybenyitották az épületet a mellette álló Königsberg-villával, s így ott irodahelyiségeket tudtak kialakítani. Ez volt Königsberg Dezső villája, épült 1914-ben. Az 1950-es években a MTESZ-székház részévé vált. Ifjúsági ház is volt az épületben az 1970-es években, értelmiségi klub jött itt létre.      A jelenlegi MTESZ-épület helyet ad a Tudósklubnak és a polgári kaszinónak is.

A Bajcsy-Zsilinszky utca Königsberg villáinak műlakatos munkáit Rózsa Ignác készítette.

Forrás: 1 Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest : Arany J. Irod. és Nyomdai Műint., 1925. p. 150. 2 Zádor Mihály: Kaposvár. Budapest : Műszaki K., 1964. p. 226. 3 Somogyvármegye almanachja. Kaposvár : Somogyvármegye ny., 1912. p. 213. 4 Szabó Tamás: Legkedvesebb kaposvári épületem. Kézirat. 5 Somogyvármegye almanachja, i.m. p. 214. 6 Uo. p. 215. 7 Uo. p. 216. 8 Hartner Rudolf: A város, ahol élünk. Kaposvár : Kaposvári Városszépítő Egyes., 1998. p. 89.

Fotó: Horváth Péter