Csiky Gergely Színház





     Kaposváron az 1800-as években már volt színházi élet. Műkedvelő egyesületek működtek a városban, emellett a legjobb teátristák keresték fel városunkat, s játszottak itt szalmával fedett pajtákban, színekben jobbára a nyári hónapokban. Kedvezőbb fogadtatása volt az előadásoknak 1869-től, amikor a Szarvas vendéglő udvarán álló deszkaszínház megépült, s ott léptek fel a színészek. Az ülőhelyek először tető nélkül álltak, majd később tetővel ellátott faépületet is készítettek. A Korona szállóban is tartották az előadásokat az 1860-as 70-es években. (Bereczk Sándor: Kaposvár. p. 118.) Számos országos hírű színművész lépett fel a lelkes kaposvári közönség előtt (Blaha Lujza, Fedák Sári, Prielle Kornélia, Jászai Mari). Az 1876. év júniusában arról írt a korabeli sajtó, hogy a Vadkerti fogadóban a fából készült aréna tetejét lekapta a vihar, s a közönség, és a színészek is "hideg zuhanyt" kaptak (Somogy, 1876. június 20).

     A Szarvas-kerti aréna lebontása után (1886) a város színház nélkül maradt. A színházi aréna építését először Németh Ignác polgármester szorgalmazta 1885-ben, ami végül Somogyi Károly színigazgató segítségével épült fel a donner-városi Sétatéren 1888-ban. Ez a deszkából álló Nyári Színkör volt, 1500 személyt fogadott be. 1888-1902 között Somogyi Károly (somogyi származású nagyváradi színigazgató) játszott társulatával benne. Amikor nem volt előadás, akkor a város az épületet kiadta szénapajtának. (Mautner József: Somogyi mozik. II. Kaposvár Somogy M. Moziüzemi Váll. 1976-1978 p. 50.) A roskadozó épületet 1907-ben rendbe hozták abból az alkalomból, hogy Kaposvárra jött vendégszerepelni a budapesti Apolló Színház vidéki osztálya.
     Kaposvár színházbarát közönsége a rozzant aréna helyett szeretett volna egy kőszínházat. A korabeli sajtó szerint a tizenhétezer lakosú Kaposvár intelligens, színházbarát közönségének illene, hogy legyen egy állandó kőszínháza, amely alkalmas lenne az idelátogató színtársulatok fogadására is. (Somogy, 1898. július.10. )  (Kaposvár, 1901. február 14.)


A Sétatéren 1888-ban épült Nyári színkör. Lebontásra ítélték, majd javítgatták, végül 1912-ben leégett

     A városi közgyűlés az állomáskörnyék rendezési tervét készítette el, s az egykori Búza tér jött szóba a színház helyének kijelölésénél.(1906)
     1908. március 4-én vasbeton szerkezetű színház építésére hirdettek országos pályázatot.
     A kaposvári nyári színház tervpályázatán első díjat nem adtak ki. A második díjat a Csécsy és Lamping tervező iroda kapta. A <Vasbeton> jeligés tervet, melynek szerzője Stahl József volt, ajánlották megvételre.(Művészet, 1908. 4., p. 267-280.) (Érdekes, hogy ekkor Magyar Ede, a társtervező neve még nem szerepelt.) A színház végül a két szegedi építész terve alapján (Stahl József, Magyar Ede) épült meg.
     A városi közgyűlés az 1910. január 19-i határozata alapján indította meg az építkezést a Rákóczi-téren.

A vasbeton szerkezet terve kiemelkedő építészeti bravúr volt a saját korában.






Magyar-Stahl: A kaposvári Színház alaprajza és keresztmetszete (Építőipar, 1913)

     A vasbeton felhasználása sok új megoldást kínált az építészetben, a szaksajtóban tanulmányok sora jelent meg róla. Ezzel a technológiával épült a kaposvári színház is.
     Ignotus, a Nyugat főszerkesztője írja: "Az új építő stílus onnan indul ki, hogy ma már vassal építenek, tehát nincs értelme azoknak a formáknak, melyek a kő, a fa s a tégla teherviselő módjából s képességéből fakadnak...".
     "Törekedjünk arra, hogy az új anyagok szilárdsági viszonyait minél világosabban jellemezzük, műveink a mi népünk formanyelvén beszéljenek, és azokban a mi korunk gyermekeinek lelke, a mi világnézetünk tükröződjék."1
     "Meg kell találnunk azt a művészi formát, amely az erőknek azt az összeszövődő játékát megsejteti, gyönyörködtetve megérzékíti."2 A színházra büszkék lehetnek a kaposváriak, hisz a "legszebb korai vasbeton szerkezetű középületek egyike. A korszerű szerkezet és térformálás elegyedik a színházi funkcióból következő reprezentáció igényével, amit kívülről a főhomlokzat két, rokokó kastélyokat idéző, íves oldalrizalitja, tetőteraszai és a klasszicizáló ornamentika hivatottak megteremteni. A téralakítás meghatározó elemei a vasbeton pillérek. Az új anyagok és szerkezetek nagy méreteket engedtek meg."3



     Az 1400 férőhelyesre komponált épületet csekély összegből kívánták felépíteni rendkívüli gyorsasággal. Később a nézőtér 840 férőhelyre zsugorodott. A város képviselő-testülete 165 000 koronát irányzott elő színházépítésre, ami kevésnek bizonyult. A hiányzó pénzt a kultuszminiszter pótolta. Hosszas küzdelmek árán készült el a színház, nagyfokú takarékossággal. Ebből adódóan az anyagok hamar elkoptak, elhasználódtak. A végső költség mégis hatalmasra rúgott.
     Thália kaposvári otthonának megnyitója 1911. szeptember 2-án ünnepélyes eseménye volt a városnak. Strauss: Cigánybáró című operettjét mutatták be először. A korabeli újság részletesen beszámolt a színház berendezéséről, díszítéseiről. Nagy színháznak tartották saját korában Kaposvár lélekszámához viszonyítva, de bíztak benne: "ötven év múlva is szép színház lesz!" (Somogyi Hírlap, 1911. szeptember 3.) Lassan az épület már századik évfordulójához közeledik.
     A kaposvári kőszínház a város egyik legszebb épülete volt az 1910-es években. Saját korában az ország legnagyobb és legmodernebb vidéki színházának számított, ezért Nemzeti Színházként is emlegették. Külső megjelenésében copf-empire és szecessziós díszítések keverednek. Eredetileg nyári színháznak épült, a nyári használatnak megfelelő épületszerkezettel, vékony falakkal,egyrétegű ablakokkal.
     A színpadtechnikai megoldások a maguk idejében figyelemre méltóak voltak. Az egész épület városképi megjelenése és tömeghatása kifogástalannak mondható. A védett műemlék épület a szecesszió stílusának tipikus, szép példája.





Zádor Mihály így ír a színház épületéről, színeiről:
     "A színház 1400 főt befogadó belső tere két emeletes nézőtérrel és 11x10 méteres színpadnyílással készült, vörös oldalfalakkal, halvány krémszínű, aranydíszítéses pillérekkel, oszlopokkal, erkélymellvéddel. Az épület többi helyiségében is ezek a színek domináltak az azúrkék, fehér és zöld színekkel párosulva. Az épület tömege, a sajátos a félhengeresen előrenyúló oldalrizalitok, a mozgalmas tömegalakítás általában a klasszicizáló későbarokk (empire, copf) építészet díszítőelemeit alkalmazza."4



A nézőteret hatalmas csillár és hatvannégy lámpa világítja meg


A szecesszió színei jelennek meg a belső térben:
a vörös, barna, világoskék, krómsárga, zöld, rózsaszín és márványszürke



Dús aranyozással készült geometrikus szalagdíszek futnak végig az erkélyen

     "A szimmetrikus épülettömböt elegánsan lazítják a ki-be ugratott melléktömbök és a színházi szünetekben jól hasznosítható teraszok. A főhomlokzat jobb és bal oldalán lévő két teraszt vékony vasbeton pillérek tartják. Az épületnek két emblematikus része van: a főhomlokzat és a zsinórpadlás."5



     A kivitelezést Melocco Péter budapesti vállalkozó végezte. Az épületszobrászati munkák a helyi Borovitz-cementüzemben készültek. 1910-ben a tulajdonos, Borovitz Manó meghalt. A színház építésekor már fia, Borovitz Imre szobrász- és kőfaragómester irányította a gyár működését. Az épületen a szecesszióban gyakran használt növényfüzér fut végig.





     A monumentális épület gazdag díszítésekben. A szecesszió mesterei nagy figyelmet fordítottak a homlokzatképzésre, a részletek igényes kidolgozására. A színház összes színpadi berendezését a városban készítették, módot adva a helyi ipar minden ágának az érvényesülésre. Az asztalosmunkákat Szarka János, az ácsmunkákat Keresztúry János készítette.



A gyöngysordísz több helyen is megjelenik az épületen: az ablakpárkányok alatt, a főbejárat felett



Gőzsy Gáborné fotói az épület külső részletmegoldásairól



A díszdomborművek, párkányok horganyzott vasbádogból készültek.
(Soóky Miklós fotói)







     A színház körüli park Stöckl József városi kertész munkája. A park rendezése a színház megépítése után folytatódott. Mellette működött még sokáig a gabona- és baromfipiac. 1913-ban, a színház előtti téren állították fel a Kaposvári Szépítőegyesület javaslatára a pécsi Zsolnay-gyárban készült pirogránit szökőkutat, amely a város első szökőkútja volt. Apáti (Abt) Sándor szobrász és iparművész, a Zsolnay gyár alkotóművésze tervezte. A korabeli cikkben tévesen Akt Gyula neve van írva alkotóként, a Kaposvár szobrai című 1978-ban megjelent könyvben Sinka András neve van feltüntetve. A későbbi útikönyvek is ezt vették át. Szökőkút a színház előtt : A Szépítő egyesület ünnepe = Somogyvármegye, 1913. július 15. A pécsi Zsolnay-gyár kertjében ma is áll ugyanez a szobor, a kaposvári díszkút viszont az idők során tönkrement, az itteni rekonstrukciót Sinka András készítette el 1930-ban.6
     A park állomás felé eső részén Jálics Ernő: Hősi emlékmű című szobrát 1932. szeptember 4-én adták át. A színház mögötti parkban áll Gera Katalin Tündérrózsa (1983) című szobra.
     Az első világháború idején a színházban hadikórházat rendeztek be, ez idő alatt erősen megrongálódott az épület. A kényszerű szünet ideje alatt az ide érkező társulatok a Turul Szállóban játszottak. 1928-ban nagyszabású tatarozás után újból eredeti pompájában állt a színház.


Az épület színezése eredetileg törtfehér és krémszínű volt


Később vörös alapon fehér színű változat készült (1980-as évek)

     Az épületet az 1950-es években bővítették, többször felújították.
     1955-ben vette fel Csiky Gergely nevét. A városi vezetés arról döntött, hogy állandó társulatot kell létrehozni a városban, ez alkalomból korszerűsítéseket végeztek a színházon.
     Ekkor készült a hátsó színpad mögött a díszletraktár, és a jelmezműhelyek.1959-ben megújították a fa zsinórpadlást és a színpad padozatot, 1960 után a homlokzatot.
     "Az 1988-ban történt felújítás során megőrizték a belső tér eredeti értékeit, így Medgyaszay színházai mellett (Veszprém, Sopron) itt gyönyörködhetünk a legszebb századfordulós enteriőrben"7 – olvashatjuk Magyarország építészeti kalauzában.

Az 1988-as felújítás során a színház visszakapta az eredeti krémszínű színezést


1967-ben műemléki védelem alá került az épület

     A Szegedi építészek remekműve című korabeli cikk arról ír, hogy a színház "páratlan az országban, de külföldön is nagyon számottevő volna a legelső színházak között".8
     Az épület az átadása utáni közel száz év során bizonyított. Méltó az itt folyó színházi játék az építészettörténeti értékéhez. Egyedülálló, rendhagyó színházi munka folyt itt a 1970-es évek elejétől, amit az országban "Kaposvár-jelenség"-ként is emlegettek. A színház miatt is vonzása volt a városnak a 80-as években. Sokan zarándokoltak Budapestről Kaposvárra szakmabeliek, egyetemisták, fiatalok egy-egy előadásra. Mindezt bizonyítja, hogy ezzel a címmel írt könyvet Mihályi Gábor 1984-ben a színházról. (Mihályi Gábor: A Kaposvár-jelenség, Budapest : Múzsák, 1984. 495 p.)
     2006 ősze óta folyamatosan napirenden volt a színház rekonstrukciója, mert a közönség terei szűkösek voltak, az épületgépészet elavult, a hang- és fénytechnika szintén korszerűtlenné vált. Aktuálissá vált, hogy az épület homlokzatának pusztulása megálljon, az ott folyó művészi munkához a korszerű és megfelelő körülményeket biztosítsák, és a város régi, emblematikus épülete méltó külsőt kapjon. A felújítás három éve alatt megerősítették a vasbeton-technológiával épült szerkezeteket, kialakították a világviszonylatban is korszerű színpadtechnikát.


Az előcsarnok megújítása során az alápincézéssel megnőtt a fogadótér, amely a külső térre is megnyílt.


A színház elegáns előcsarnokában kapott helyet a ruhatár, a kávézó, és a jegypénztár. Belsőépítésze Fülöp Krisztina volt, akit 2019-ben az Év belsőépítészének is megválasztottak.


Csiky Gergely 1958-ban készült mellszobra, Ispánki József alkotása az előcsarnok központi helyén áll.


A három játszóhelyes épület nagyterme 450, kamaraterme 150, stúdióterme 50 néző befogadására lett alkalmas.


L. Balogh Krisztina tervei szerint a műemléki felújítás mellett az épület bővítése is megtörtént, így az a város kulturális életének meghatározó színterévé is vált. Az épületet 2019 novemberében Csiky Gergely Buborékok című vígjátékénak bemutatásával nyitották meg, amely az állami színház megnyitásakor, az 1955/56-os évadban is szerepelt a műsoron.



Forrás:
1 Medgyaszay István : A vasbeton művészi formájáról. In. : A modernizmus kezdetei Közép-Európa építészetében : lengyel, cseh, szlovák és magyar építészeti írások a 19-20. század fordulójáról. Szerk. Keserű Katalin, Haba Péter. Budapest : Ernst Múz., 2005. p. 168.
2 Uo. p. 165.
3 Lőrinczi Zsuzsa: Építészeti kalauz : Magyarország (vidéki) építészete a 20. században. Budapest : 6 Bt., 2002. p. 72.
4 Zádor Mihály: Kaposvár. Műszaki Kiadó, Budapest. 1964. p. 226.
5 Uo. p. 226
6 MKCS C - 1 - 38/ 1871
7 Lőrinczi Zsuzsa: i.m. p. 72.
8 Bakonyi Tibor: Magyar Ede. Budapest : Akadémia, 1989. p.16.



Fotó:
    Arker Stúdió Kft.
    Gőzsy Gáborné
    Horváth András
    Ifj. Lőrincz Ferenc és Lőrincz Balázs