A békeszerződés vagy békediktátum az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai között létrejött békeszerződés, amely meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság új határait.

Magyarországot a döntés meghozatala előtt nem kérdezték meg, róla nélküle döntöttek. A békekonferenciára a magyar felet csak akkor hívták meg, amikor szentesítenie kellett saját országának megcsonkítását.

A trianoni békeszerződés értelmében Magyarország területe – Horvátországot nem számítva – 282 ezer km²-ről 93 ezer km²-re, lakóinak száma pedig 18,2 millióról 7,9 millióra csökkent.

Romániához 103 ezer km² került ötmillió lakossal, Csehszlovákiához 61 ezer km² terület 3,5 millió fővel, a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz 20 ezer km² és 1,5 millió fő, Ausztriának 4,3 ezer km² és csaknem 300 ezer ember jutott. Olaszországhoz Fiume városát csatolták 50 ezer fővel, Lengyelországhoz 24 ezer fő került. Az elcsatolt területeken élő 10,6 millió ember közül 3,2 millió (30,2%) volt magyar.

Jelentősek gazdasági veszteségeink is: a termőföld 61%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62%-a, a nyersvas 83%-a, az ipartelepek 56%-a került a szomszédos országokba.

Az 1938–1941-es visszacsatolások után a revizionizmus céljai lényegében teljesültek, de a II. világháború után, az 1947-es párizsi békeszerződéssel Magyarország trianoni határait – megnövelve még három faluval – visszaállították.

Trianon. Ez a szó a magyar fül számára az igazságtalanságot, az elkeseredettséget és a tehetetlen szomorúságot jelenti.

A békeszerződéssel szemben az egész társadalom felsorakozott, az irredenta közhangulatot a hivatalos politika irányította, táplálta, s a közvélemény az ő propagandájukat tükrözte vissza.

A képes levelezőlapok a propaganda eszközeiként népszerűek voltak. A magyar nép, a közvélemény reagálásáról az 1920 után megjelent képes levelezőlapok „beszélnek”, szobrok, emlékművek, országzászlók emlékeztetnek a magyar tragédiára. A kiállítási anyagban felhasznált dokumentumok (képes levelezőlapok, filatéliai elemek) száma 160 db.