|
|
Ullman Gyula |
|
A szecesszió jellegzetes "századfordulós", megújult gondolkodásmódja, érzésvilága volt az ösztönzője a Kaposváron dolgozó mestereknek is. Kifejezésre juttatták a régi stílusokat tagadó "új szellemet" az épületek homlokzatának ornamentikájában, üveg- és műlakatosmunkáiban, lakberendezési tárgyaiban. Kiemelt fontosságot kapott a növényi és a geometrikus díszítés, a szín, a vég nélküli vonal. A szecesszió már kialakulásánál a kézműves és a művész közötti határok lebontását hirdette a szépség jegyében. Az épületek egységes stílusban való megjelenítéséhez a tervező, a házon dolgozó iparosok, kézművesek összehangolt munkája kellett. Csak jól megválasztott iparosokkal, állandó munkásokkal lehetett elsőrangú munkát végezni. Az épület harmonikus megjelenésének kulcsa ebben volt. Kaposváron is az "összművészet" nevében dolgoztak a mesteremberek, s hoztak létre maradandó értékeket a városban. A mesterek többsége maga volt a tervező és a kivitelező is. Mielőtt műhelyt nyitottak, biztos tudást szereztek szakmájukban. Az inasévek letelte után Budapesten, Münchenben, Grazban, Bécsben dolgoztak hosszabb ideig, hogy megtanulják a szakma csínját-bínját. (Csikász Imre, Dausek Géza, Lamping József, Rózsa Ignác) Az építészek között számos országos hírű is akadt. Az ő tehetségüknek és a helybeli iparosok igényes, egyedi munkájának eredménye az, hogy ezek az épületek száz év után is állnak! Az életrajzi leírásban vastag betűkkel szerepel kaposvári vonatkozású tervezésük. Szerepelnek az adatbázisban azok a műlakatos-, kőműves-, épületszobrász- és üvegművészmesterek is, akik együtt dolgoztak az épület egységes megjelenésén. |
|